Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

[Mi piroslik ott a síkon távolban]


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Háromszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 167-168/40. sz.

Szöveg

Mi piroslik ott a síkon távolban?
Magyar tűzér píros vére a hóban.
Sok veszélyt szórt az ellenség sorába.
Hajh! de végre őt magát is találta.||

Ágyu helyett koporsót visz a szekér
Koporsóban fekszik egy magyar tűzér.
Rajta diszlik csákója és fegyvere.
Szemfödélül honvédi kopenyege.

Pajtásai kivont karddal kisérik,
És a sírba könnyek közt leeresztik.
Nincs harangszó csak egy ágyu durranás.
Ennyiből áll egy honvédi díszadás.



Megjegyzés

Kéziratból: EA 10748: 7–8/5. sz. ­– A kétségtelenül műköltői eredetű vers a szabadságharc leverését követő évtizedekben rendkívül népszerű lehetett az erdélyi magyarság körében. Kéziratos énekeskönyvek tanúskodnak arról, hogy az abszolutizmus éveiben a szabadságharc tiltott költészeti emlékeivel együtt ez a vers is az írásbeliség sáncai mögé szorult. A honvédtemetést megörökítő rövid vers egységesen, szinte variálódás nélkül terjedt el Erdély-szerte a kéziratos énekeskönyvek lapjain, s feltehetően a szájhagyományban is. A korai folklórgyűjteményekben azonban ritkán találkozunk vele: talán a politikai okok mellett műköltői eredete is közrejátszott abban, hogy a 19. századi népköltészeti gyűjtemények mellőzték.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 636.)