Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
[Mi piroslik ott a síkon távolban]
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
ismeretlen
Gyűjtés helye:
Háromszék
Közlő:
Kriza János
Közlés ideje:
2013
Megjelenés helye:
Kriza János 2013: 167-168/40. sz.
Szöveg
Mi piroslik ott a síkon távolban?
Magyar tűzér píros vére a hóban.
Sok veszélyt szórt az ellenség sorába.
Hajh! de végre őt magát is találta.||
Ágyu helyett koporsót visz a szekér
Koporsóban fekszik egy magyar tűzér.
Rajta diszlik csákója és fegyvere.
Szemfödélül honvédi kopenyege.
Pajtásai kivont karddal kisérik,
És a sírba könnyek közt leeresztik.
Nincs harangszó csak egy ágyu durranás.
Ennyiből áll egy honvédi díszadás.
Megjegyzés
Kéziratból: EA 10748: 7–8/5. sz. – A kétségtelenül műköltői eredetű vers a szabadságharc leverését követő évtizedekben rendkívül népszerű lehetett az erdélyi magyarság körében. Kéziratos énekeskönyvek tanúskodnak arról, hogy az abszolutizmus éveiben a szabadságharc tiltott költészeti emlékeivel együtt ez a vers is az írásbeliség sáncai mögé szorult. A honvédtemetést megörökítő rövid vers egységesen, szinte variálódás nélkül terjedt el Erdély-szerte a kéziratos énekeskönyvek lapjain, s feltehetően a szájhagyományban is. A korai folklórgyűjteményekben azonban ritkán találkozunk vele: talán a politikai okok mellett műköltői eredete is közrejátszott abban, hogy a 19. századi népköltészeti gyűjtemények mellőzték.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 636.)
Támogatók
Partnerek
