Merinka

Kocsis Mártonné Csobán Mária, 70 év, Klézse

Kádár Bori, 75 év, Klézse

Merinka, Merinka,
Rományul Merinka,
Mondd meg te jazt nekem,
Mondd meg te jazt nekem.

Száz katanám közül
Melyiket szereted?
Napot-e, vaj hódat,
Vaj fényes csillagat?

Napot es szeretem,
Hódat es szeretem,
De fényes csillagat
Legjobban szeretem.

Anyám, édesanyám,
Édes kedves anyám,
Üselje jó gondját
Ez én Merinkámnak,

Met én el kell menjek
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani.

Lyányom, édes lyányom,
Édes, kedves lyányom,
Azt megengeded-e,
Nyársba felhúzzalak?

Nyársba felhúzzanak,
Langon pirissanak?
Meg nem engedhetem,
Megszakad e szívem.

Lyányom, édes lyányom,
Édes, kedves lyányom,
Ketszerikszer mondom,
Ketszerikszer mondom,

Azt megengeded-e,
Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy,
Favágó tőkém légy?

Meg nem engedhetem,
Megszakad e szívem.
Harmadikszor mondom,
Lyányom, édes lyányom,

Azt megengeded-e,
Asztali vendégnek
Gyortyatartója légy,
Gyortyatartója légy?

Este meggyujtsanak,
Reggel eloltsanak?
Azt megengedhetem,
Ha annyira lettem.

Csak kapun szóla meg
E katana-legén:
Rományul Merinka,
Magyarul Margitka,

Nyisd kapumat nekem,
Eressz bi̯é ingemet,
Mert i̯én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam.

Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám.
Állj meg, fiam, állj meg,
Hogy én nyithassam ki.

Nem kell, anyám, nem kell,
Nem kell, anyám, nem kell.
Hol ez én Merinkám,
Hogy maga nyissa ki?

Elment, fiam, elment
E rúzsamezőbe,
Kössön bokrétákat,
Tegye kalapodba.

Tér meg, lovam, tér meg,
Hogy mük es menjünk el
E rúzsamezőbe.
Kössél bokrétákat,

Tegyék kalapomba,
Tegyék kalapomba.
Ő es csak elmene,
E katana-legény.

Rományul Merinkám,
Magyarul Margitkám,
Szól nekem bár egyet,
Hogy én szóljak hármat.

Met én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam.
Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám.

Tér meg, lovam, tér meg,
Hogy mük es menjünk el,
Hogy mük es menjünk el
Ez édesanyámhoz.

Anyám, édesanyám,
Édes kedves anyám,
Hol az én Merinkám,
Hol az én Merinkám?

Elment, fiam, elment
Virágos küs kertbe,
Virágos küs kertbe,
Rúzsabokor alá.

Ő es be van nyujtva
Rúzsabokor alá,
Mend egy porgolt¹ csutak,
Mend egy porgolt csutak.

Anyám, édesanyám,
Édes kedves anyám,
Ha ezt cselekedted,
Ha ezt cselekedted,

Hozza ki, hozza ki
Aranybütű² kését,
Aranybütű kését,
E kerek karszékét,

Met én is halálétt
Halált kell szenvedjek.
S ő es csak beüle
E kerek karszékbe.

Ő es csak elcsapá
Maga gyenge nyakát.
Őket es felvették,
Őket es elvitték

E nagy templom alá,
E nagy templom alá.
Zegyiket temették
Az ótár seggihez,

Másikat temették
Zótár elejibe.
Nőttek, nődegeltek,
Zótárt meghaladták.

Zösszekapcsolódtak,
Zösszekapcsolódtak,
De zördöngös bába³
Ott se férhetett el.

Oda es elmene,
Oda es elmene.
Őket leszakasztá,
Őket leszakasztá.

1 Porgolt: pörkölt; megszenesedett.
2 Aranybütű: aranyvégű.
3 Bába: öregasszony, vénasszony.

(Faragó - Jagamas 1954: 107.)