Merinka

„Románul Merinka,
Magyarul Marinka.
Száz katanám közül
Melyiket szereted?

Napat-e vaj hódat
Vaj fényes csillagat?”
„Napat es szeretem,
Hódat es szeretem.

De fényes csillagat
Leginkább szeretem.”
„Azt es mond meg nekem,
Hogy e mire menen?”

„E szép fényes nap es
Öreg Ráduj Vajda,
S e szép fényes hód es
Ez öreg Vajdáné.

S e szép fényes csillag
Ifjú Ráduj Péter.
Megmondám, megmondám,
Hogy a mire menen.”

Csak kapun szóla meg
E katona legény:
„Románul Merinka,
Magyarul Margitka.

Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neked megmondani.

Anyám, édesanyám,
Üsellye jól gondját,
Üsellye jól gondját
S az én Merinkámnak.

Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani.”

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lyányom,
Azt megengeded-e,

Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy?”
„Meg nem engedhetem,
Lelkem édesanyám.”

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lyányom,
Azt megengeded-e,

Nyársba felhúzzalak,
Langon pirissalak?”
„Meg nem engedhetem,
„Lelkem édesanyám.”

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem, édes lyányom,
Azt megengeded-e,

Asztali vendégnek
Gyórtyatartója légy?”
„Azt megengedhetem,
Lelkem édesanyám.”

Ő es csak bémene
Belső kamerába,
Ő es csak kivevé
Rég iuszos vásznát.

S e fejitül fogá,
Talpáig tekeré,
Fejinél meggyútá,
Talpáig égeté.

„Anyám, édesanyám,
Virjad-e vaj még nem?
Virjad-e vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?”

„Virjad, lyányom, virjad,
Első kakas szó van.
Románul Merinka,
Magyarul Margitka.”

„Másodikszor mondom,
Lelkem édesanyám,
Virjad-e vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?”

„Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik.
Románul Merinka,
Magyarul Margitka.”

„Harmadikszor mondom,
Lelkem édesanyám,
Virjad-e vaj még nem,
Mert mindjár végem lesz?”

S akkor erre szóra
Ő es csak felvevé,
Ő es csak kivivé
E virágos kerbe.

E virágos kerbe
Rózsa bokor alá,
Rózsa bokor alá,
Mend egy porgolt tőkét.

Csak kapun szólamlék
Ez ő édes fia.
„Románul Merinka,
Magyarul Margitka.

Nyisd meg e kapudat,
Erejsz bé ingemet,
Met én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam.

Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám.”
„Állj meg, fiam, állj meg,
Mingyán béeresztlek.”

„Nem kell, anyám, nem kell.
Hol ez én Merinkám,
Hol ez én Merinkám,
Hogy maga nyissa ki.”

„Elment, fiam, elment
E rózsa mezőbe
Rózsa virág szedni,
Bokrétába kötni.

Neked haza hojza,
Kalapodba rakja.”
Ő es csak megtére,
Ő es csak elmene.

Ő es csak elmene
E rózsa mezőbe.
„Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ez én Merinkám?

Románul Merinka,
Magyarul Margitka.”
„Gazdám, édes gazdám,
Ne fárassz ingemet.

Honn e te Merinkád
E virágos kerbe,
E virágos kerbe,
Rózsa bokor alatt.”

Ő es csak megtére,
Ő es haza mene,
S ő es csak bémene
E virágos kerbe.

Messzünet meglátá
Mend egy porgolt csutkot.
Ő es odamene,
E mellyire buék.

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka.
Meghóttál-e vaj élsz
Rózsa bokor alatt?”

„Élek, gyenge rózsám,
De immán végem lett.”
S ő es csak felkele,
Ő es csak bémene.

„Anyám, édesanyám,
Adja ide nekem
Arany székecskémet,
Arany bütü késem!”

Az ő édesannya
Neki odaadá
Arany székecskéjét,
Arany bütü kését.

S e mellyibe üté,
Szernyü halált hala,
S őket csak elvivék,
S őket eltemeték.

Egynek csántatának
Fehér mármulykőkoporsót,
S a másiknak csántatának
Fekete mármulykőkoporsót.

S egyiket temették
Zótár mellyé belöl,
S másikat temették
Zótár mellyé kivül.

S onnat es kinöve
Két szép lyilyivomszáll.
Nőnek, növögetnek,
Zótárt meghaladják.

Zótárt meghaladják,
Összekapcsolkodnak.
Hét ez apjik bément,
Szépen virágoztak.

Hét ez annyik bément,
Úgy leszomorodtak,
Úgy leszomorodtak,
Fődig elirvadtak.

Átkozott ez apa,
Hétszerebb ez anya,
Ki két virágszálat
Elválasztja vala.

Európa-szerte elterjedt balladatárgy a menyét — idegen származása vagy szegénysége miatt — gyötrő anyós. Főként a moldvai csángó folklórterületről ismert ballada itt közölt két változatának román nevű szereplői is román folklórhatásról bizonykodnak. Magában a balladában egyébként több, magyarban is elterjedt balladamotívum (a hűtlen feleség bosszúból való megégetése, az anyós—meny ellentét, a megesett és az eladott leány balladájának motívuma) ötvöződött egybe.

Domokos, MM.³ 287—90. — Domokos—Rajeczky I. 88—90, II. 181—5. Faragó—Jagamas 103—9. Csanádi—Vargyas 449—51. — Vargyas, MB. 47—54. — Ortutay—Kriza. 740—1. Leader 313—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)