Meguntam, meguntam
Mikor a szógának
Telik esztendeje,
Veszi a gúnyáját,
Indul hazafele.
Gazdája azt mondja:
Maradj meg jövőre,
Csapd ki hat ökrömet
Bársony legelőre.
Egyék meg a kutyák
Mind a hat ökrödet,
Égesse el a tűz
Vasas szekeredet.
Meguntam, meguntam
Gazdám kovártélyát,
Három töpörtyüvel
A bőtös laskáját.
Esőt, uram, esőt,
Jó heverő időt,
A szógának nyugvást,
A gazdának morgást!
Napot, uram, napot,
Szép ragyogó napot,
A szógának morgást,
A gazdának nyugvást!
Anyám, anyám, anyám,
Mikor engem szűltél,
Mikor engem szűltél,
Mér nem szűltél kutyát.
Mikor takargattál
Kicsi pólyácskámba,
Mér nem takargattál
Tüzes parázsába.
Mikor csicset adtál,
Mér nem adtál mérget,
Nem ismertem vóna
A keserüséget.
A jelentős társadalmi tartalommal telített énekek a szolgalegény kizsákmányolását mutatják be. Széles körű elterjedése nem okvetlenül a balladás jellegű panaszdalnak egy bizonyos központból való szétvándorlásával, hanem inkább az azonos gazdasági-társadalmi helyzetben élő szolganépségnek egykori, azonos mérvű kizsákmányoltságából eredő közös panaszának különböző pontokon való többé-kevésbé önálló keletkezésével magyarázható. — A mérai két változat újabb adalék a szolgák siralma kalotaszegi életére.
Csanádi—Vargyas 425, 506.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 647.)