Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Megunta két lábom kősziklákon járni
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1969-03-10
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1975
Megjelenés helye:
Ráduly 1975: 47-48/11. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Majlát Lídia, 39 éves
Szöveg
– Megunta két lábom kősziklákon járni,
Megunta két kezem véres ruhát mosni,
Véres ruhát mosni, könnyel kitisztálni.
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, drága feleségem!
– Nyitok ajtót, nyitok, drága jámbor uram.
– Mért sírtál, mért sírtál, drága feleségem?
– Nem sírtam, nem sírtam, édes jámbor uram,
Konyhán forgolódtam, fenyőfát tüzeltem,
Fenyőfának füstje kihúzta a könnyem.
– Állj térdre, állj térdre, drága feleségem!
Állok térdre, állok, édes jámbor uram,
Csak hadd egyet szóljak, csak hadd egyet szóljak,
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Hát az én fejemnek hányat harangoznak?
Szógám, édes szógám, a halálom után
Vedd fel a fejemet, tedd egy fehér gyolcsba,
Vidd el szüleimnek kicsi ablakába.
Ha kérdik, hol vagyok, mondjad, halva vagyok,
Ződ erdő közepén, ott van az én sírom.
Siratóim lesznek az égi madarak,
Temetőim lesznek az erdei vadak.
Megjegyzés
11–13. A zsivány felesége. I–III.
Minden fáradozásom ellenére sem sikerült háromnál több változatára ráakadnom. Pedig régebb többen is ismerhették a faluban. Azon balladáink közé tartozik, amelyek népi szokáshoz kapcsolódva maradtak fönn: virrasztónótaként énekelték a kibédi magyar ajkú cigányok. A halott melletti virrasztás náluk dallal, énekléssel párosul. Hajnalokig énekelnek különféle kesergőket, szomorú nótákat, miközben itallal kínálgatják egymást. A 13. és 13. sz. változatok adatközlői is a virrasztóban tanulták gyermekkorukban. A 11. sz. énekese viszont úgy emlékszik, hogy Szászmagyaróson (Segesvár mellett) hallotta egy véckei lánytól, 1947-ben. „Kapáltunk a szőlősbe, s úgy munka közben sokszor elénekelte, amíg megtanultuk.” Ma már egyre ritkábban éneklik. „Társaságban még egyszer sem fújtam el” – mondta az egyik adatközlő.
A fiatal nemzedék egyáltalán nem ismeri. Újabban a virrasztóban sem igen éneklik, mert kevesen tudják. A három szöveg dallamát hangszalagon is rögzítettem, de csak egyet közlünk belőlük (13.). Már világosan látszik ezen is a felejtés, a lassú töredezés nyoma. A másik két dallam egészen romlott, ezért közlésről le kellett mondanunk.
(Ráduly 1975: 175.)
Támogatók
Partnerek
