Megsiratsz-e, mátkám?
Ide ki gödörbe
Ed kicsi legénke,
Ki kell oda menni,
Ki kellett onnan venni.
Ud menen, ud menen
S ez ő iedes apja.
„Kelj fel, fiam, kelj fel,
Hájdi haza velem!”
„Nem kelhetek, apám,
Mer meg vagyok halva,
Fodorszőrű kucsmám
Fejembe van fagyva.”
Ud menen, ud menen
S ez ő iedes anyja.
„Kelj fel, fiam, kelj fel,
Hájdi haza velem!”
„Nem kelhetek, anyám,
Mer meg vagyok halva,
Aranysarkú csizmám
Lábamba van fagyva.”
Ud menen, ud menen
S ez ő mátkecskája.
„Kelj fel, mátkám, kelj fel,
Hájdi haza velem!”
„Nem kelhetek, mátkám,
Mer meg vagyok halva,
Kicsi csonka gyűrűm
Zujjamba van fagyva.”
„Megsiracc-e, mátkám,
Három ember előtt?”
„Megsiratlak, mátkám,
Zegész világ előtt.”
„Elkísérc-e, mátkám,
Bárcsak e kapumig?”
„Elkísérlek, mátkám,
Bié zörök házodig.”
„Írd fel keresztfámra:
Ott fekszik egy árva,
Kinek szeretetből
Történt az halála!”
„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Mét es teremtettél,
Ha jelfelejtettél!”
Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.
Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)