Megöltek egy legényt
Tóth Sándor, 48 éves
(s) Megöltek egy legényt
Százezer pengőér,
A Tiszába beledobták
Fekete lováér.
Tisza be nem vette,
Partjára vetette,
Arra járt egy halászlegény,
Hálójába vette.
Hálójába vette,
Kunyhójába vitte,
Hírt adott a szüleinek,
Hogy jöjjenek érte.
Odament az anyja,
Kőti, de nem hallja:
– Kelj fel, kelj fel, kedves fiam,
Gyere, menjünk haza!
Megyen a babája,
Kőti, meg is hallja:
– Kelj fel, kelj fel, kedves babám,
Gyere, menjünk haza!
– Nem megyek én haza,
Mer meg vagyok halva,
Gyócs ingem, a rogyószárú csizmám
Elviheted haza.
– Csináltatsz koporsót,
Diófa koporsót?
– Csináltatok, kedves babám,
Márványkőkoporsót.
– Eltemetel, babám,
Gyászos temetőbe?
– Eltemetlek, kedves babám,
(a) Virágos kertembe.
43 – 46. A megszólaló halott
Ma is igen elterjedt voltát igazolja, hogy huszonkét kutatóponton jegyeztük fel, több faluban egymástól eltérő variánsait is. A huszonhét változatból tizenhatot dallammal rögzítettünk. A kötetben közölt négy változat más-más dallamvariáns csoportot képvisel. A balladát mind a fiatalok, mind az öregek jól ismerik.
A 43. sz. dallamot vö. a 12. sz.-val, a 45. sz. dallamot vö. a 49. sz.-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 146–147. sz.; Albert – Bura, 5. sz.; Albert – Faragó, 161–175. sz.; Jagamas – Faragó, 28. sz.; Ráduly, 100–102. sz.
(Bura 1978: 205–206.)