Megöltek egy legényt
Petrás Mihály, 38 éves
Megöltek egy legényt
Százas forintjáér,
Belédobták a Tiszába
Piros pej lováér.
Tisza nem szenvedte,
Partjára kitette,
Arra járt egy halászlegény,
Hálójába tette.
Hálójába tette,
Falujába vitte,
Körös-körül köröztette:
Ki ennek a párja?
Odament az apja,
Kőti, de nem hallja,
Szép fekete lakkcsizmája
Lábára van fagyva.
Odament az anyja,
Kőti, de nem hallja,
Szép fekete göndör haja
Homlokára fagyva.
Odament babája,
Kőti, azt meghallja:
– Kelj fel, kelj fel, kisangyalom,
Hadd vigyelek haza.
– Nem mehetek haza,
Mer meg vagyok halva,
Rózsa Sándor élles kését
A szívembe szúrta.
– Csináltatsz-é, babám,
Fenyőfa-koporsót?
– Csináltatok, édes rózsám,
Márványkő-koporsót.
– Meggyászolsz-é, babám,
Valamilyenképpen?
– Meggyászollak, édes rózsám,
Talpig feketében.
Kikísérsz-e, babám,
A kapu sorkáig?
– Kikísérlek, édes rózsám,
A gödör szájáig.
100–102. A megszólaló halott (Megöltek egy legényt). I–III.
Ma is számos változatban él a faluban. Seprődi is közölte 1912-ben (Seprődi, 1974: 300; Marosszéki, 1912: 297.) A most gyűjtött variánsokban a legényt Rózsa Sándor öli meg: ez a mozzanat hiányzik a Seprődi közölte szövegből. A betyárhős nevének ez a későbbi hozzákapcsolása valószínűleg esetleges. A ballada ma is az élő kibédi népköltészet szerves része, szüntelenül változik, alakul. Öregek, fiatalok egyaránt éneklik. Ez a népszerűség számos költői megoldásra ad alkalmat. Jórészt egységes dallamra éneklik. A közölt dallam (100. sz.) átmenetet képez a népdal és műdal között.
(Ráduly 1975: 184.)