Megöltek egy legényt

ismeretlen

(Töredék)

1. Megöltek egy legényt
Ezer forintjáért,
Megöltek egy legényt
A szép babájáért.

2. – – – – – – – – – – – – -
– – – – – – – – – – – – -
Ott találták az útszélen
Vérébe’ fürödve.

3. Odament babája,
Költögette szépen:
– Kelj fel, kelj fel, szép szeretőm!
Ne hagyj el örökre!

4. – Nem lehet az, szép szeretőm,
El kell tőled váljak.

403. Megöltek egy legényt (Marosvásárhely)
Lelőhely: EA 2276: 87. lap, 47. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

403.1. A balladás dal eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. Simonides Gyula II. o. t. kézírása. (Székely népdalok I.)

Megöltek egy legényt ezerforintjáért
Meg öltek egy legényt a szép babajáért
Ott találták az út szélen vérébe fürödve.

Oda ment babája költögette szépen
Kelj fel, kelj fel szép szeretöm
Ne hagy el örökre.
Nem lehet az szép szeretöm ||
El kell töled váljak
El kell menyek szép szeretöm a más világra. _{Ezt a sort Kanyaró kihagyta}

„Marosvásárhelyi nota.”

 Kanyaró helyreállította a balladás dal eredeti strófaszerkezetét. E művelet közben kiderült, hogy a második versszak első két sora hiányzik. Ezt fel is tüntette másolatában. Arról viszont megfeledkezett, hogy a negyedik versszak utolsó két sora is hiányzik. Ott nem jelölte a hiányt, ami azért is meglepő, mivel az eredeti lejegyzésben megvan a hiányzó két sor (az utolsó hosszú sor), éppen csak ritmushibával.

403.2. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 395. lap. Ismeretlen kéz írása.
 Ebben a másolatban (mely minden bizonnyal Kanyaró második, számunkra ismeretlen másolatát reprodukálja) Kanyaró megtartotta az eredeti lejegyzés hosszú sorait, azokhoz igazította az esetlegesen felbukkanó rövid sorpárokat is, s az első sor elhagyásával egy négysoros és egy kétsoros strófára osztotta a szöveget. A kétsoros záró versszakban több helyen is beavatkozva az alábbi filológiai változatot állította elő (felső indexben ezúttal az eredeti lejegyzés eltérései szerepelnek):

Megöltek egy legényt a szép babájáért,
Ott találták az útszélén vérébe fürödve.
Odament babája, szépen költögette ^{költögette szépen}:
– Kelj fel, kelj fel, szép szeretőm, ne hagyj el örökre!

– Nem lehet az, szép szeretőm, el kell tőled válnom ^váljak,
El kell mennem ^menyek, szép szeretőm, látsz a másvilágon ^{a másvilágra.}.

 A mennem igealakhoz jegyzetet fűzött Kanyaró: „Egyik változatban: »El kell menjek«… Ami erdélyi magyarságnak is rosszul hangzik.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 821–822.)