Megöltek egy legényt

ismeretlen

1. Megöltek egy legényt hatvan forintjáért,
Belévették¹ a Tiszába pej paripájáért.

2. Tisza nem szenvedte, partjára kivette.
Odament egy hajós legény, hajójára tette.

3. Odamegy az apja, költi, de nem hallja;
Sárga sarkantyús csizmája lábára van fagyva.

4. Odamegy az anyja, költi, de nem hallja;
Szép fekete göndör haja vállára van fagyva.

5. Odamegy babája, költi, de meghallja,
Szép fekete szemöldöke össze vagyon fagyva.

6. – Húzass meg, galambom, bár csak egy harangot!
– Meghúzatom, gyönge rózsám, mind a tizenhatot!

7. – Sirass meg, galambom, bár egy ember előtt.
– Megsiratlak, gyönge rózsám, egész világ előtt!

8. – Késérj ki, galambom, bár csak a kapuig.
– Kikésérlek, gyönge rózsám, az örök sírodig!

1. Belevetették

5. Megöltek egy legényt (Székelykeresztúr )
Lelőhely: EA 2276: 77. lap, 40. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

5.1. A ballada eredeti feljegyzése Gombos János kézírásában: MUEKvGyLtár 18. csomag.
A diák prózaként írta le a ballada szövegét. Az áthúzások, illetve a felső indexbe írt javítások
Kanyarótól származnak. Alsó indexbe megjegyzéseink kerültek.
„Megöltek egy legényt 60 forijaért, belé vették atiszába pejhari pájáért ? pej paripa Tisza nem
szönvedte, partjára ki vette Oda a hajós legény hajójára tette. Hajó nem szenvedte partjára kivette
oda megy az édes apja: költi de nem halja sárga sorkantyus czizmája lábára van fagyva. Oda megy
az édes anyja költi de nem halja sz. f. göndör haja vállára van fagyva.*
Oda megy az öccsebabája, költi de meg halja, szép fekete szemöldöke essze vagyon fagyva. ||
Huzass meg galambom bár csak egy harangot meghuzatom gyönge rózsám mind a 16 ot. Huzass
meg G. bár cs. 2 harangot Meghuzatom gyönge rózsám mind a tizenhatot [a dűlt betűs rész nem szerepel a
közlésre szánt változatban] sirass meg g. bár egy ember előtt megsiratlak gyönge rózsám egész világ előtt.
Késérj ki g. bárcsak a kapuig Ki kesérlek gyönge rozsám az örök sirodig.”
Kanyaró bejegyzése a szöveg után: »Gombos János, Keresztúr «
A kézirat nagyon hevenyészett, ceruzával írt helyszíni lejegyzés. Néhol Kanyaró belejavított, kihúzott
egy-egy szót (tintás javítások), vagy minden jelölés nélkül kihagyott egy értelmetlenül megismételt
strófát. A *-gal és aláhúzással jelölt részt utólag toldta be Gombos János a balladába. Az
egész szöveg nagyon kusza, logikai és ritmikai hibák tarkítják.

5.2. A ballada másolata és a hozzáfűzött jegyzet idegen kéz írásában, Kanyaró
autográf javításaival: MUEKvGyLtár 50. csomag.
Gombos János kéziratáról készült újabb másolat, mely több helyen eltér az 1896-os (nálunk a
törzsanyagban közölt) szövegtől. Kanyaró itt négysoros strófákra tagolta a szöveget. Felső indexben
jelezzük a főszöveg eltérő részleteit.

1. Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért,
A Tiszába bévetették Belé vették a Tiszába
Pej paripájáért.

2. Tisza be nem vette,Tisza nem szenvedte
Partjára vetette,kivette,
Arra ment egy halász legény Odament egy hajós legény
Hajójába vette.1Hajójára tette.

3. Odamegy az apja,
Költi, de nem hallja.
Sárga sarkantyus csizmája
Lábára van fagyva.2

4. Oda megy az anyja,
Költi, de nem hallja,
Szép fekete göndör haja
Vállára van fagyva.

5. Oda megy babája,
Költi, de meghallja,
Szép fekete szemöldöke
Össze vagyon fagyva.

6. Huzass meg galambom
Bár csak egy harangot.
Meghuzatom, gyönge3 rózsám
Mind a tizenhatot.4

7. Sirass meg, galambom,
Bár egy ember előtt.
Megsiratlak, gyönge rózsám,
Egész világ előtt.5

8. Késérj ki, galambom
Bár csak a kapuig.
Kikésérlek, gyönge rózsám,
Az örök sirodig.
(Székelykeresztúr )

közölt változattal, s költőibbé teszi a rokon részeket.
Figyelmet érdemel a balladán keresztül vonuló két hármas fokozat. Mindjárt az első találkozásnál
az apa felületesebb fájdalma a sárga sarkantyús csizmán akad meg, annak lábára fagyásáért
sajnálja meg  át. Az anya bensőbb részvétét szép hajú  ának zilált fürtei kötik le; míg a szerető leány
szemét egyenesen a halott arcára szögzi, s annak elidegenült, szokatlan kifejezése hat lesújtón az ő
bánatos szívére.
A végső percében föleszmélt haldoklónak sem díszes koporsó, sem más világi pompa nem jár
eszében, csupán azt akarja mindenek fölött tudni, milyen gyásszal fogja elkísérni őt utolsó útjára
kedvese.
És e megható búcsúzás újabban költőileg kivitt, emelkedő, hármas fokozattal történik e balladában
szemeink előtt.” (Kanyaró jegyzete)

5. 3. Kanyaró Ferenc másolata (piszkozatban, ceruzával): MUEKvGyLtár 50. csomag
Erről készült az előbbi, letisztázott másolat.

1 Vö. M. Népkölt. Gyűjtemény, II. 29.
2 Uo. és Kriza: Vadrózsák, I. 213.
3 Ma inkább: gyöngéd. Üdét, frisset is jelent a nép nyelvén.
4 Ti. az egész vidék minden harangját.
5 Vö. M. Népkölt. Gyűjt. II. 30.

(Olosz Katalin jegyzetei, Kanyaró 2015: 604-606.)