Megölték a legényt

ismeretlen

1. Megölték a legényt
Hetven forintjáért,
Beledobták a Tiszába
Szép nyerges lováért.

2. Tisza bé nem vette,
Partjára vetette;
Arra ment egy hajós legény
Hajójába tette.

3. Odament az apja,
Költi, de nem hallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere velem haza!

4. Odament az anyja,
Költi, de nem hallja,
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere velem haza!

5. Odament babája,
Költi, de meghallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
Borulj a vállamra!

6. – Csináltatsz-e, rózsám,
Diófa koporsót? ||
– Csináltatok, édes rózsám,
Aranyból koporsót!

7. – Meghúzatod, rózsám,
Azt a hat harangot?
– Meghúzatom, édes rózsám,
Mind a hatvanhatot.

8. – Megsiratsz-e, rózsám,
Egy-két ember előtt?
– Megsiratlak, édes rózsám,
Egész világ előtt!

 E szép és teljesen magyaros ízlésű népballadánkban az az eszme van költői képben
kifejezve, amit Kerekes Izsákban, e páratlanul álló ó-székely balladában már a múlt századból
olvashatunk, hogy ti. a szerelmes legényre apjánál-anyjánál is sokkalta jobban
hatnak kedvese szavai. Az apa és anya után szép és természetes fokozatban a kedves s a háromszori költögetés után a ballada második felében az eszméletre tért, bár haldokló
legény háromszoros kérdése következik. Kiválóan szép e kérdésekre a szerető leány
hármas válasza, melyek az igazi gyászt költői és teljesen népies nagyítással fejezik ki.
 Jóval gyöngébb változatait lásd Erdélyi: Népdalok és mondák I. 377; Válogatott m.
népdalok, 183–184; Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. II. 29–30.; Hatszáz m. nemzeti dal
226, 427. stb.
 Az érdekes befejezést számos helyen és számos változatban találjuk alkalmazva.
Legjobban megegyezik az itt közölttel Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. I. 181. és II. 29–30.
Vesd össze I. 564. l. és Erdélyi: Válog. népdalok 6. l.

(Kanyaró 2015: 446.)

2. Megölték a legényt (Bölön )
Lelőhely: EA. 2276: 73–74. lap, 37. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
A balladának további négy szövege/másolata maradt fenn a Kanyaró -hagyatékban.
2.1. A ballada eredeti lejegyzése ismeretlen diák kézírásában: MUEKvGyLtár 18.
csomag.
1. Meg ölték a legényt hetven forintjáért,
Bele dobták a Tiszába szép nyerges lováért.
Oda ment az apja kőti de nem halja,
Kelj fel! Kelj fel édes fiam borulj a vállomra.
2. Oda ment az anyja kőti de nem halja,
Kelj fel! kelj fel édes fiam borúlj a vállomra.
3. Óda ment babája köti de meg halja,
Kelj fel! kelj fel édes rózsám borulj a vállomra
Csináltatsz e rózsám diófa koporsót?
Csináltatok édes rózsám aranyból koporsot.
Meghúzatod rózsám azt a hat harangot?
Meghúzatom édes rózsám mind a hatvanhatot.
Megsiratsz e rózsám egy-két ember előtt?
Megsiratlak édes rózsám egész világ előtt.
H. n., é. n., gy. n.
Kanyaró a 12 szótagos sorokat két hatos sorba tördelte és négysoros strófákba rendezte át a
szöveget. A későbbi másolatokban megtartotta a tizenkét szótagos sorokat, de a strófaszerkezeten
változtatott.
2.2. A ballada másolata ismeretlen kéz írásában, Kanyaró autográf jegyzetével és
javításaival: MUEKvGyLtár 40. csomag. – A balladához fűzött jegyzet megegyezik a főszövegben
közölttel.

2.3. A ballada másolata és a hozzáfűzött jegyzet idegen kéz írásában, Kanyaró autográf
tipográfiai utasításával: MUEKvGyLtár 50. csomag (Balladák ívlapokon, letisztázott
formában, 8–9. lap) A szöveget itt kétsoros strófákra tagolta Kanyaró.
1. Megölték a legényt hetven forintjáért,
Belédobták a Tiszába szép nyerges lováért.
2. Odament az apja, költi, de nem hallja,
Kelj fel, kelj fel, édes fiam! jere velem haza.
3. Oda ment az anyja, költi, de nem hallja,
Kelj fel, kelj fel, édes fiam! jere velem haza.
4. Oda megy babája, költi, de meghallja,
Kelj fel, kelj fel, édes rózsám, borulj a vállamra.
5. Csináltatsz-e, rózsám, diófa koporsót?
Csináltatok, édes rózsám, aranyból koporsót.
6. Meghuzatod, rózsám, azt a hat harangot?
Meghuzatom, édes rózsám, mind a hatvanhatot.*)
7. Megsiratsz-e, rózsám, egy-két ember előtt?
Megsiratlak, édes rózsám, egész világ előtt.
(Bölön )
„*) Természetesen az egész Háromszéken, vagy még a szomszéd Barcaságon is meghúzatják
azokat a harangokat. Jellemző a háromszékiek büszkeségére nézve a balladájuk végén levő hármas
fokozat, mely mindenből a legszebbet, a legjobbat sorolja fel.
Az 5-dik versszak aranykoporsója már a Vadrózsákban is megvan a 223. lapon:
»Ha meguntad, rózsám, velem életedet,
Csináltass koporsót, temess el engemet.
Csináltatok, rózsám, aranyból koporsót,
S a két oldalára két keserves jajszót.«
Csak csudálni lehet, hogy az oly szépen temető magyar és székely balladák sehol sem használták
fel még a fennebbi sorokra következő legszebb és legköltőibb temetést:
»Csináltatok, rózsám, búmból szemfödelet,
Sűrű könnyeimből koporsószegeket.«
Két ily sor magyar szívből eredve, többet ér, mint egy egész kötet Young-féle könnyesvizes gyász -
ömlengés.” (Kanyaró jegyzete)
2.4. Kanyaró Ferenc másolata (piszkozatban, ceruzával írva): MUEKvGyLtár 50. csomag.
Erről készült az előbbi, letisztázott másolat.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 601-602.)