Megmondtam anyámnak
ismeretlen
Megmondtam anyámnak, megmondtam apámnak,
hogy ne adjon idegen országnak,
Nagy hideg hav asba, nagy híres tolvajhoz.
Most is oda vannak keresztút állani,
Egy vasért, kettőért lelkeket fosztani.
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, gyenge rác menyecske!
– Nyitok, mindjárt nyitok, lelkem jámbor uram.
– Mér sírtál, mér sírtál gyenge rác menyecske?
– Nem sírtam, nem sírtam, lelkem jámbor uram.
Konyhán forgolódtam, cserefát égettem,
Cserefának füstje könnyemet kiszedte.
– Engedj nekem, engedj, lelkem jámbor uram,
Mert a halottnak is kettőt-hármat húznak,
De az én számomra egyet sem kondítnak.
– Inasom, inasom, legjobbik inasom,
Gyere ide, gyere, vedd fel a fejemet!
Takard gyolcs ruhába, vidd el Rácországba,
Anyámnak, apámnak tedd az asztalára!
Ha kérdik, hol vagyok, mondd meg, hogy hol vagyok:
Nagy hideg havasba a pincébe vagyok.
119. Megmondtam apámnak, megmondtam anyámnak (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1568A–8. Barabási József V. g. o. t. kézírása. Ez a ballada eredeti lejegyzése. Másolata nem maradt fenn. A diák meglepően jó helyesírási készségről tanúskodó szövegét a mai helyesírási normákhoz igazodva közöljük.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 686.)