Megcsalattatott férj nótája
ismeretlen
1. Minap, hogy haza érkezém,
udvaromon látom:
égy néhány ló felnyergelve,
égy, kettő, három.
Kincsem, feleségem! – kérdem. – Mi baj, angyalom?
Mire ezen lovak itt, én meg nem foghatom?!
No, lássa az ember az oktondit, ki lát itt lovakat?
Fejős tehenek, anyám küldé ma azokot.
Fejős tehenek! Felnyergelve! Ó ég!
Ó ég! Én megcsalatott férj!
Mind más sokak is még.
2. Felérkezve tornácomba
kiterítve látom:
egy néhány szép köpenyek,
égy, kettő, három.
Kincsem, feleségem! – kérdem. – Mi bajod, angyalom?
Mire ezen köpenyek itt, én meg nem foghatom?!
No, lássa az ember az oktondit, ki lát itt köpenyeket?
Vizes lepedők, száradni terittem[?] ezeket.
Vizes lepedők! Veres gallérral! Ó ég!
Ó ég! Én megcsalatott férj!
Mind más sokak is még. ||
3. Hogy bélépém pitvaromba,
felakasztva látom:
egy néhány Pordupés[?] kardok,
egy, kettő, három.
Kincsem, feleségem! – kérdem. – Mi baj, angyalom?
Mire ezen kardok itt, én meg nem foghatom?!
No, lássa az ember az oktondit, ki lát itt kardokot?
Nyárs, pecsenye alá való, vásárba vévém azokot.
Nyárs! Pecsenye alá való! Pordupéval[?]! Ó ég!
Ó ég! Én megcsalatott férj!
Mind más sokak is még.
4. Onnan mének a szobámba,
ágyam előtt látom
egy néhány sorkantyús csizma:
égy, kettő, három.
Kincsem, feleségem! – kérdem. – Mi baj, angyalom?
Mire ezen csizmák itt, én meg nem foghatom?!
No, lássa az ember az oktondit, ki lát itt csizmákot?
Tejes fazakok, ma vévém azokot.
Tejes fazakok! Sorkantyúval! Ó ég!
Ó ég! Én megcsalatott férj!
Mind más sokak is meg.
5. Feltekintvén, az ágyamban
ott feküve látom:
égy néhány izmos katonák,
égy, kettő, három.
Kincsem, feleségem! – kérdem. – Mi bajod, angyalom?
Mire ezen katonák itt, én meg nem foghatom?!
No, lássa az ember az oktondit, [ki] lát itt katonákot?
Szolgáló leányok, anyá[m] küldé azokat.
Szolgáló liányok! Pödrött bajusszal! Ó ég!
Ó ég! Én csalattatott férj!
Mind más sokak is még.
114. Megcsalattatott férj nótája (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2123/N: 7–7v–8
A keltezetlen, név nélküli, külön lapra írt szöveget – az írás jellegéből ítélve – a 19. sz. első felében vethették papírra. A ballada szövegét a mai helyesírási normák szerint közöljük, de megtartottuk a nyelvjárásra, vagy a korábbi nyelvhasználatra utaló szóalakokat. A ballada leírója olyan vidékről származhatott, vagy olyan vidéken élt, ahol ejtették a rövid zárt ë hangot: kéziratában é betűvel jelölte a köznyelvitől eltérő ë hangokat.
114.1. A ballada eredeti lejegyzése betűhű másolatban:
Meg tsalattatott Férj Notája
1-ső Vers.
Minap hogy haza érkezem
udvaromon látom
égy néhány lo fel nyergelve
égy, kettő, három –
Kíntsem feleségem! kérdem, mi baj angyalom
Mire ezen lovak itt – én meg nem foghatom.
No, lássa az ember az oktondit, ki lát itt lovakat
Fejős tehenek, Anyám küldé ma azokott.
Fejös tehenek! fel nyergelve! O! ég
Oh ég en meg csalatott férj
Mind más Sokakis még.
2ik
fel erkezve Tornátzomba
ki teritve látom
egy néhány Szép köppenyek
égy, kettő, három
Kintsem Feleségem! kérdem, mi bajod angyalom
Mire ezen köppenyek itt – én meg nem foghatom.
No lássa az ember az Oktondit, ki lát itt köppenyeket
Vizes lepedők száradni terittem[?] ezeket.
Vizes lepedők, Veres Gallerral – O! eg!
O Eg! én meg csalatott ferj
mind más sokakis még. ||
3ik
Hogy bé lepém Pitvaromba
fel akasztva látom
egy néhány Pordupés[?] kardok
egy, kettő, három
Kintsem feleségem! kérdem, mi baj angyalom
Mire ezen kardok itt, én meg nem foghatom.
No lassa az ember az oktondit – ki lát itt kardokot
Nyárs! Petsenye alá valo, Vásárba vévém azokot.
Nyárs! Petsenye alá való! Pordupéval[?]! O Eg!
o! Eg! en meg csalatott ferj –
Mind más, sokak is még. –
4ik
Onnan mének a Szobamba
Ágyam előtt látom
egy néhány Sorkantyus Csizma
égy, kettő, három.
Kintsem Feleségem! kerdem, mi baj angyalom
Mire ezen csizmák itt, én meg nem foghatom.
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt csizmákot,
Tejes fazakok, ma vévém azokot.
Tejes fazakok! Sokantyuval[!]! O ég!
Oh Eg! én meg csalatott férj
Mind más sokakis meg. ||
5ik
Fel tekintvén az agyamban
Ott feküve látom
égy néhány izmos katonák
égy, kettő, három.
Kintsem feleségem! Kerdem, mi bajod angyalom
Mire ezen katonák itt, én meg nem foghatom.
No lassa az ember az oktondit, [″] lát itt katonákot
Szolgálo leányok – anyá[″] küldé azokat
Szolgalo liányok! Pödrött bajuszszal! O Eg!
O Eg! en csalattatott ferj
mind más sokakis még.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 675-676.)