Még Aradnál szépen hangzott a banda
Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből
1. Még Aradnál szépen hangzott a banda,
Világosnál gyászba borult a haza.
Világosnál raktuk le fegyverünket,
Mert Görgei ott adott el bennünket.
2. Kossuth Lajos béfogatta hat lovát,
Felülteté feleségét s inasát,
Leereszté hintajának firhangját,
S abba vitte el a magyar koronát.
3. Szürke lova megérdemli a zabot:
Négyszer járta körül Erdélyországot .
Ötödször is körülkerülte volna,
Ha Görgei hucfut vezér nem volna.
4. Várj Görgei, kerülj még a kezembe!
Leszen nékem hat krajcárom kötélre.
Német lett már a magyarok királya,
Kossuth Lajos elment Törökországba. ||
5. Be sok lánynak gyászba borult a szíve,
Mikor mentünk Törökország széljire.
Lovam lába térgyig vérbe cubukolt,
Magyar hazánk mégis gyászba maradott.
6. A toronyban ringy-rongy zászlók lobognak,
Azalatt a magyar népek zokognak.
Kérdik egymást: – Jó barátom, mi újság?
– Elment Kossuth, s odavan Magyarország.
7. Lágy a kenyér, pirítani nem lehet,1
Kossuth Lajos igazságot nem tehet.
De majd fog ő igazságot követni,
Ha a török erre fog masírozni.
1. Értsd: még nem jött el az ideje
A legvalódibb népies hang és igazi magyaros érzés kesergi el itt nemzetünk tragikus bukását 1849-ben. Ezért, s az itt-ott feltűnő balladai vonásokért tartottam méltónak fölvenni e népéneket gyűjteményembe.
A 4-ik versszak után egy katonadal is becsúszott, melyet itt alol közlünk, mint szorosan oda nem tartozót.
Édesanyám, ne sirassa a fiát
Drága pénzen kiváltaná, s nem adják.
Eredj haza, édesanyám, nem adnak,
Neveld fel a kicsin fijad magadnak.
Katonának beírták a nevemet,
Itt kell hagynom a kedves szeretőmet.
Elviszem a keszkenyeit zsebembe,
S ha rá nézek, arról ő jut eszembe.
Íme itt is a zsebkendő-ajándékozás a búcsúzó szeretők közt, amit fennebb Kádár Katánál láttunk, s nemcsak a balladákban, a népmesékben sem szokatlan.
(Kanyaró 2015: 368-369.)
180. Még Aradnál szépen hangzott (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276. 249–250. lap, 188. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
180.1. Az ének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1128/A: 7–8. Költő Sámuel kézírása.
1. Mélj[!] aradnál szépen hangzik abánda
Világosnál gyászba borult az haza
Világosnál raktukle fegyverünköt
mert görgei ot adotel benünkőt
2. Kosult lajos béfogatá hat lovát
felülteté feleségét sinasát
leereszté hintajának firhang ját
saba vite ela magyar koronát.
3. Szürkelova meg érdemli azabot
negyszer jarta körül erdélj országot
ötötzöris körül kerülte volna
hagörgei hunczfut vezér nem volna.
4. Wárj görgei kerülj még akezemre
leszen nekem hat kraj czárom kötélre
nimet let már amagyarok királja
kosult lajos elment török országba.||
5. Édes anyám nesirasa afi ját
drága pénzen kivál taná s nem agyák
erigy haza édes anyám nem adnak
Neveld felaki tsin fi jad magadnak.
6. Katonának béir ták anevemet
itt kel hagynom akedves szeretömöt
elviszem akeszkenyeit zsebembe
s haránézek arorl jut ö eszembe.
7. Besok lánynak gyász baborult aszive
mikor mentünk török ország széljire
lovam lába térgyig vérbe tzubukolt
magyar hazánk még is gyászbamaradot.
8. A toronyban ringy rongy zsászlok lobognak
az alat amagyar népek zokognak
kérdik egy mást jobarátom miujság
elment kosult s oda van magyar ország.
9. Lágy akenyér piritani nem lehet
kosult lajos igaz ságot nem tehet
demajd fog ő igaz ságot követni
haa török erefog masirozni.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 723-724.)