Még a búza ki sem hányta a fejét
Fodor István verseskönyvéből
1. Még a búza ki sem hányta a fejét.
Már a madár mind elverte a szemét.
Jaj Istenem, s én Istenem
Édesanyám, mivé tett a szerelem.
2. Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Még messziről kiáltja gulyásnak,
Szívem, gulyás, teritsd le a subádot.
3. Lányom, lányomnak sem mondnálak,
Ha én téged egy gulyásnak adnálak.
Édesanyám, nem bánom, ha kitagad,
De a szívem a gulyáshoz hív marad.
143. Még a búza ki sem hányta a fejét (Kisbún)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1211/vol. 2: 27. lap, 14. sz. – Fodor István kézírása. – A főszövegben az eredeti lejegyzés helyesírási hibáit kijavítva, de semmi egyebet nem változtatva közöljük a balladát.
143.1. A ballada eredeti lejegyzése betűhű másolatban:
4. Még a buza kisem hányta a fejét
Már a madár mind elverte a szemét.
Jaj Istenem, s én Istenem
Édes anyám mivé tett a szerelem.
5. Szépen legel a kisasszony guljája
A kis asszony magasétál utánna
Még messziről kiáltja gujásnak,
Szivem gujás teritsd le a subádott.
6. Lányom, lányomnak sem mondnálak
Ha én téged egy guljásnak adnálak
Édes anyám nem bánom ha ki tagad
De a szivem agulyás hoz hiv marad.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 707.)