Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A mennybe vitt leány

Márton Szép Ilona


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1956
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 74–76/12. sz.

Szöveg

S itt es kerekedik
Egy kerek dombecska,
Rajta nevelkedik
Egy édes almafa.

Iedes az almája,
Csokros e virágja,
Az alatt ül vala
Márton Szép Ilona.

Kötögeti vala
Maga koszorúját,
Ágbúl csemetéből,
Kósai rózsából.

Kivel hol nem éri,
Lyilyiomval fejzi,
Ott es ereszkedik
Egy gyalogösvenke,

Ösvenkén jövöget
Egy fehér báránka,
Jobb oldalán hozza
Záldott napnak fényét,

Bal oldalán hozza
Záldott hódnak fényét,
Szőre szállán hozza
Zapró csillagokat.

S e homlokán hozza
Nyócvan mise gyortyát.
„Meg ne jidj, meg ne jidj,
Márton Szép Ilona,

Met mük hezzád jövünk,
Isten parancsolta,
E szűzeknek serge
Csak egy hiján telik,

Ha te oda jönnél,
Véled es betelik.”
Ő es elfordula,
Sirogatni foga.

Ez ő édesanyja,
Ő ed szóval kérdi:
„Mét sírsz, mét keseregsz,
Lelkem, édes lyányom?”

„Isten fizesse meg,
Lelkem, édesanyám,
Ki kilenc hónapig
Méhedbe hordozál,

Kilenc hónap múlva,
E világra hoztál,
Met én el kell menjek
Mennybe, mennyországba,

Mennybe, mennyországba,
Szép szüzek sergibe.”
E mennyei ajtók
Nyitatlan megnyiltak,
 
Mennyei harangok
Huzatlan es szóltak,
Mennyei páhárok
Tötetlen megtöltek.



Megjegyzés

Gyökereit tekintve az európai legenda- és látomásirodalom termékeivel közös forrásból származó, csodálatos szépségű, vallásos tárgyú ballada egy balladás hangulatú leányi búcsú- és egy anyai siratóének ötvöződésével egyik legtökéletesebb és legművé-szibb balladánk. A középkori vallásosság és balladaköltészet virágkorában keletkezhetett, de keresztyén vallásos elemei (fodor fehér bárány, misegyertya, olvasó, mennyország, ítélőbíró = Isten, szüzek serege, szüzek országa, mennyei gyertya, mennyei bárány stb.) a pogány magyar képzeletvilág elemeivel (csodaszarvas, fel-felvillanó, tájékoztató fény, másvilági követ) ötvöződnek egybe. Az itt közölt csángó változatok előadásindítása (1—2. versszak) alkalmasint a balladához eredetileg hozzá nem tartozó népdalkezdet felhasználásával került bele a balladaváltozatokba.

Kriza, Vadr. 123—5, 534—5. — Gragger 189. — Ortutay, SzNb. 300—1, — Solymossy: MNépr.2 III, 97—8, 125. — Domokos, MM.3 258—9. — Csanádi—Vargyas 444—8. — Leader 55—82. — Ortutay—Kriza 736.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)