Márton Szép Ilona
S itt es kerekdeik
Egy kerek dombecska,
S azon nevelkedik
Egy édes almafa.
Édes ez almája,
Csokros e virágja,
De mend ez almája,
Legszebb e virágja.
Az alatt ül vala
Márton Szép Ilona.
Kötögeti vala
Maga koszorúját,
Fejér márciusból,
Kósai rózsából,
Hol aval nem éri,
Lyilyivomval fejzi.
Ő es feltekinte
Ékes feje felett,
Há ott ereszkedik
Egy gyalogösvenke.
Azon ereszkedik
Egy fejér báránka,
Kinek szőre szálla
Iégen csillagecska.
Meg ne rettenj tőlem,
Márton Szép Ilona!
Mer én hezzád jöttem,
Zisten parancsolta.
Az ő szűzek serge
Csak egy hijján vagyan,
Ha te oda jönnél,
A véled bételnék.
Ő es csak elmene
Szűzek templomjába,
E szüzek ajtója
Nyitatlan kinyíla.
E szűzek harangja
Húzatlan megszóla,
Szűzek koronája
E fejibe szálla.
Gyökereit tekintve az európai legenda- és látomásirodalom termékeivel közös forrásból származó, csodálatos szépségű, vallásos tárgyú ballada egy balladás hangulatú leányi búcsú- és egy anyai siratóének ötvöződésével egyik legtökéletesebb és legművé-szibb balladánk. A középkori vallásosság és balladaköltészet virágkorában keletkezhetett, de keresztyén vallásos elemei (fodor fehér bárány, misegyertya, olvasó, mennyország, ítélőbíró = Isten, szüzek serege, szüzek országa, mennyei gyertya, mennyei bárány stb.) a pogány magyar képzeletvilág elemeivel (csodaszarvas, fel-felvillanó, tájékoztató fény, másvilági követ) ötvöződnek egybe. Az itt közölt csángó változatok előadásindítása (1—2. versszak) alkalmasint a balladához eredetileg hozzá nem tartozó népdalkezdet felhasználásával került bele a balladaváltozatokba.
Kriza, Vadr. 123—5, 534—5. — Gragger 189. — Ortutay, SzNb. 300—1, — Solymossy: MNépr.2 III, 97—8, 125. — Domokos, MM.3 258—9. — Csanádi—Vargyas 444—8. — Leader 55—82. — Ortutay—Kriza 736.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)