Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Margitai betyár


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Szék
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 436–437/144. sz.

Szöveg

Nem messze van ide Kismargita,
Körös-körül folyja azt a Tisza;
Közepibe a Lebuki csárda,
Ott mulat egy betyár bánatába’.

Amott jön egy csendőrjárőr trappba,
Egyenest a Lebuki csárdába.
„Jó estét, te büszke csaplárosné,
Hát itt ez a pej paripa kié?”

„Jó bort iszik annak a gazdája,
Most érkezett, nincs egy félórája.”
„Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nem bántjuk mi, ha megadja magát.”

„Ki se megyek, meg sem adom magam,
Ha úgy tetszik, vigyék el a lovam,
A lovamat ugyan én nem bánom,
Csak a nyerget s kantárt, azt sajnálom.

Szügyelőjén a bugyilárisom,
Abba vagyon háromszáz forintom,
Egyet adtam ezen paripáért,
Kettőt meg a rávaló szerszámért,
Hármat pedig egy barna kislányért.
Kit nem adnék az egész világért.”


Megjegyzés

A magyar folklórból nagy földrajzi elterjedtségben és sok változatban ismert betyárballada a Mezőségen is nagyon kedvelt. Gyűjteményünkbe az e vidék északnyugati feléről (Szék, Válaszút) származó két teljesebb változat került bele.

Csanádi—Vargyas 531—2.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 638.)