Majd midőn a nap túl hegyen halad
Kriza János hagyatékából
1. Majd midőn a nap túl hegyen halad,
A sötét vidéken egy vitéz szalad.
2. Nyargal a csatából önvára felé,
Hol ott a mosolygó öröm nevelé.
3. Egy bús temetőbe vitte őt a ló,
És ott leszáll a fáradt, büszke nyargaló.
4. A lóról leszállván egy halomra dűlt,
S lelke csendes álomba elszenderült.
5. Mért sietsz hazádba, várad omladék,
Szüleid elhaltak s én is elhalék!…
6. Álma felriasztja s látja sírkövét,
Rajta hű Linája aranyos nevét.
7. A halomra esvén, szíve megrepedt,
S ím’ az ifjú bajnok többé nem eped.
Kriza János fiának irományai közt maradt fenn. Jellemző példája, mit tartottak balladának költőink a 30-as években.
(Kanyaró 2015: 217.)
73. Majd midőn a nap túl hegyen halad (*Kolozsvár )
Lelőhely: EA 2276: 348/275. sz. – Ismeretlen kéz írása Kanyaró Ferenc autográf jegyzetével.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 639.)