Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Madarat láték nagy bánatba
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1970
Gyűjtés helye:
Bogdánfalva
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 237/66. sz.
Szöveg
Madarat láték nad bánatba,
Züőd erdőnek közepiébe.
„Mét szírsz, mét szírsz, te nad madar?”
„Hodne szírjak, keszeregjek,
Ha ’z ién társzam elvesztettem.
Társzom, társzom, iédesz társzom,
Keresznélek, nem kaphatlak,
Vigyáználak, nem láthatlak.”
Elreppene züőd mezüőbe,
Sz ott szem üle sziép züőd pujra,
Ott isz üle asszú pujra,
Ott isz üle asszú pujra.
Biereppene züőd erdüőbe,
Ott szem üle sziép züőd ágra,
Ott isz üle asszú ágra,
Ott isz üle asszú ágra.
Madarat láték nad bánatba,
Züőd erdőnek közepiébe.
„Mét szírsz, mét szírsz, te nad madar?”
„Hodne szírjak, keszeregjek,
Ha ’z ién társzam elvesztettem.
Társzom, társzom, iédesz társzom,
Keresznélek, nem kaphatlak,
Vigyáználak, nem láthatlak.”
Elreppene züőd mezüőbe,
Sz ott szem üle sziép züőd pujra,
Ott isz üle asszú pujra,
Ott isz üle asszú pujra.
Biereppene züőd erdüőbe,
Ott szem üle sziép züőd ágra,
Ott isz üle asszú ágra,
Ott isz üle asszú ágra.
Megjegyzés
E ballada főmotívuma, a párja vesztett bánatos gerlice viselkedése abban az ó-, illetőleg középkori hiedelemben gyökeredzik, hogy a gerlice gyászában csak száraz ágra száll, és ott siratja párját. E motívum már Arisztotelésznél előfordul, irodalmunkban először Temesvári Pelbártnál (1503) latin szövegben, majd hamarosan a Nádor-kódexben (1508) magyarul is jelentkezik, sőt Balassi Bálint is él vele. Énekeskönyveink közül elsőként a Vásárhelyi daloskönyv (1672 körül) őrzi e gerlice-motívumot (Ferenczi kiad. 107). Népköltési gyűjtőink közül először Petrás Ince jegyezte le 1841—42-ben egy rövidebb és egy terjedelmesebb klézsei változatát. Azóta alig van népköltési gyűjtemény, amelybenne lenne benne a párja vesztett gerlice éneke. A román régiségből is már 1644-ből ismerünk rá vonatkozó adalékot.
Domokos—Rajeczky I, 68, 94—6, II, 217. — Gragger 201. — Ortutay, SzNb. 286—8. — Csanádi—Vargyas 510. — Leader 333—6. — Ortutay—Kriza 764—5. — Magára a motívumra
nézve l. Eckhardt Sándor, Középkori természetszemlélet a magyar költészetben: Kny. EPhilK. LIII. köt-ből 13—9. — Mona Ilona, Adatok a középkori magyar irodalom és a magyar népdalszövegek kölcsönhatásához: Ethn. LXXIV, 182—3.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630-631.)
Támogatók
Partnerek
