Ma két hete, hogy koszorút emeltem
ismeretlen
Ma két hete, hogy koszorút emeltem,
A tímárral esküvőre készültem
Édesanyám mondta, hogy menjek haza
De én arra azt feleltem, a tímárral fáj a szívem
A gépészért hasad meg.
Édesanyám egyre mocskol engemet,
A tímárral esszefűzte szívemet.
Elgondoltam jobb neköm a halál,
Elindultam, lefekszem a vonat alá.
A nagy vonat nyomja ki a véremet,
A nagy sínvas vágja össze testemet.
Édesanyám, szedd össze testemet
Kék virágos koporsóba tegyenek.
Tizenkét lány legyen az én kivivőm
Ferenc Jóska legyen az én kísérőm.
Vigyetek ki a vargyasi sírdombra,
Temessetek egy nefelejcsbokorba
Az legyen az én fejfámra felírva,
Itt nyugszik egy hű szerelmes magába.
310. Ma két hete, hogy koszorút emeltem (Vargyas)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1568/A–5a: I. sz. Daniel Ferenc kézírása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 785.)