Lugosi Pista
Major Ferenc kéziratos füzetéből
Engem hívnak Lugosi Pistának,
Besoroztak engem katonának.
Nem szerettem a császárt szolgálni,
Jobb szerettem pusztán betyárkodni.
Nem veszem rám szürke köpenyegét,
Nem is eszem a komisz kenyerét.
Fekete főd termi a jó búzát,
Sűrű erdő neveli a betyárt.
Csaplárosné viseli jó gondját,
Ő viseli a szép selyemruhát.
A körtefa fejérvel virágzik,
Szegény Pista a lovával ázik.
84–85. A német szökött katonája
Elég ritka népballadatípus. Eddigi gyűjtőink 46 változatát jegyezték le (Vargyas 1976. II: 653). Kötetünkben két kéziratos változatot teszünk közzé. A nagyszalontai nótás betyárról szóló ballada szövegeit Major Ferenc kéziratos könyvéből másoltam ki, ennek címlapjára a következő megjegyzések voltak írva: „Ez a verses Könyv a Major Ferentzé. Ha eltaláll veszni a ki megkapja agya oda mert jováltságát kapja 1859 Dik évben 1 februáriusán irtam Itálijában vagy Tiszta magyarul Olaszországban lombárdnak az fővárosában Májlándban Major Ferenc.” A könyv hátulsó fedelére a következőket írta: „Vége 1859 junius 5 Dikén a pémontban a vérmezőn irtam én Major Ferentz Zabolán.” A kéziratos könyv Fejér Miklós nyugalmazott tanár birtokban van. Rendelkezésemre bocsátásáért ezúton mondok köszönetet neki.
A betyárballada főhősét 1849 után erőszakkal besorozták, majd a büntetőszázadból megszökött. A Fábián Pistáról szóló balladát legkorábban 1872-ben jegyezték le (Vargyas 1976. II: 653). A Major-féle kéziratból származó szövegek az alföldi változatokkal mutatnak szerves kapcsolatot, rokonságot (Vargyas 1976. II: 649–650). ilyen szövegszerkesztésben sem Zabolán, sem a környéken nem maradt fenn a ballada. Jellegzetes indító része más betyárballadákhoz is kapcsolódott. Mivel mindkét változat kéziratos könyvből származik, dallam nélkül szerepelnek a gyűjteményben.
(Pozsony 1984: 264.)