Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Lugosi Pista


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1859
Gyűjtés helye: Zabola
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 182/85. sz.
Forrás:

Major Ferenc kéziratos füzetéből


Szöveg

Engem hívnak Lugosi Pistának,
Besoroztak engem katonának.
Nem szerettem a császárt szolgálni,
Jobb szerettem pusztán betyárkodni.

Nem veszem rám szürke köpenyegét,
Nem is eszem a komisz kenyerét.
Fekete főd termi a jó búzát,
Sűrű erdő neveli a betyárt.

Csaplárosné viseli jó gondját,
Ő viseli a szép selyemruhát.
A körtefa fejérvel virágzik,
Szegény Pista a lovával ázik.



Megjegyzés

84–85. A német szökött katonája

            Elég ritka népballadatípus. Eddigi gyűjtőink 46 változatát jegyezték le (Vargyas 1976. II: 653). Kötetünkben két kéziratos változatot teszünk közzé. A nagyszalontai nótás betyárról szóló ballada szövegeit Major Ferenc kéziratos könyvéből másoltam ki, ennek címlapjára a következő megjegyzések voltak írva: „Ez a verses Könyv a Major Ferentzé. Ha eltaláll veszni a ki megkapja agya oda mert jováltságát kapja 1859 Dik évben 1 februáriusán irtam Itálijában vagy Tiszta magyarul Olaszországban lombárdnak az fővárosában Májlándban Major Ferenc.” A könyv hátulsó fedelére a következőket írta: „Vége 1859 junius 5 Dikén a pémontban a vérmezőn irtam én Major Ferentz Zabolán.” A kéziratos könyv Fejér Miklós nyugalmazott tanár birtokban van. Rendelkezésemre bocsátásáért ezúton mondok köszönetet neki.

            A betyárballada főhősét 1849 után erőszakkal besorozták, majd a büntetőszázadból megszökött. A Fábián Pistáról szóló balladát legkorábban 1872-ben jegyezték le (Vargyas 1976. II: 653). A Major-féle kéziratból származó szövegek az alföldi változatokkal mutatnak szerves kapcsolatot, rokonságot (Vargyas 1976. II: 649–650). ilyen szövegszerkesztésben sem Zabolán, sem a környéken nem maradt fenn a ballada. Jellegzetes indító része más betyárballadákhoz is kapcsolódott. Mivel mindkét változat kéziratos könyvből származik, dallam nélkül szerepelnek a gyűjteményben.

 

(Pozsony 1984: 264.)