Londorvár Ibolyka
Nyáguj Juliska, 13 éves
Nyáguj Zsuzsika, 9 éves
Egy szegény asszonynak tizenkét lánya van,
A tizenkettedik Londorvár Ibolyka.
– Ibolykám, Ibolykám, édes szép leányom,
Ződ selyemszoknyádnak hátulja mér hosszabb?
– Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta,
Kis-Király Miklóska nem jól poroncsolta.
– Szabó is jól szabta, varró is jól varrta,
Kis-Király Miklóska mindennek az oka.
Hóhérok, hóhérok, vigyétek lányomat,
Vigyétek lányomat, ezt a híres dámát!
– Óh anyám, jó anyám, várjon még egy órát.
– Se órát, sem felet, se egy fél minutát!
– Óh fecském, jó fecském,¹ vidd el ezt a levelet,
Vidd el ezt a levelet Kis-Király Miklósnak.
Ha délbe érsz oda, tedd a tángyérjába,
Ha éjjel érsz oda, tedd a párnájába.
– Kocsisom, kocsisom, fogjál bé hat lovat,
Fogjál bé hat lovat a legszebb hintóba.
Te mint a szélomlás, én mint a vízomlás,
Ha élve találnám Londorvár Ibolykát!
Jó napot, jó napot, ismeretlen anyám.
Hol van az én rózsám, Londorvár Ibolykám?
– Kiment a patakra, lábát mosogossa,
Lábát mosogossa, magát villogtassa.
– Nincsen ott, nincsen ott, ismeretlen anyám.
Hol van az én rózsám, Londorvár Ibolykám?
– Kiment a kis kertbe gyöngyvirágot szedni,
Gyöngyvirágot szedni, dús koszorút fonni.
– Sehol sem találom, ismeretlen anyám.
Hol van az én rózsám, Londorvár Ibolykám?
– Mi tűrés, tagadás, bent van a szobában,
Le van az terítve gyászkoporsójában.
Erre ja vőlegény belép a szobába,
Bánat- s örömében kést szúrt a szívébe.
– Vérem a véreddel egy patakba folyjon,
Testem a testeddel egy sírba nyugodjon.
Testem a testeddel egy sírba nyugodjon,
Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson!
1. Változat: Óh fecském, én fecském.