Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Lizsa, Lizsa


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1975-09-14
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 103/ 49. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.   – Lizsa, Lizsa, mit gondoltál,
      Mikor hazul elindultál?
      – Én egyebet nem gondoltam,
      Szerencsétlen útra jártam.

2.   Szerencsétlen vót az órám,
      Amélykbe szült édesanyám.
      Bárcsak anyám se lett vóna,
      Hogy ingemet ne szült vóna.



Megjegyzés

48–49. Feleségsirató (Lizsa, Lizsa)

A siratóballadákat Vargyas Lajos a balladaszerű régi énekek között tárgyalja. Szerinte régi stílusú balladaköltészetünk mellett van a helyük. Ezt a besorolást egyrészt régiségük, másrészt a szövegek költői-stilizált részletei kellő mértékben indokolják. Külföldi párhuzamaik nem ismeretesek. Változatait az egész magyar nyelvterületen ismerik, a lejegyzett variánsok száma 109 (Vargyas II. 590.). Seprődi még nem találta meg Kibéd népköltészetében. Újabb változatok: Ráduly, 140–142. sz. és 187. sz.

A ballada magva megtörtént esemény: Gábor Lizsa cigányasszony télvíz idején, nagy hóban indult el Kibédről Siklódra. Útközben megfagyott. Siklódon temették el. Mindez 80–100 évvel ezelőtt történt. Az ének fennmaradását az biztosította, hogy a kibédi magyar ajkú cigányok virrasztónótaként énekelték. Ötvös Sára is a virrasztóban tanulta fiatal korában.

Adatközlőnk két balladaváltozata közül az első mind terjedelmében, mind motívumrendszerében teljesnek tűnik. Érdekes, hogy a megfagyás ténye nem szerepel az énekben: inkább első személyben elmondott búcsúzkodás és hagyakozás. Az első versszak első sora (Lizsa, Lizsa, szegény Lizsa) érzelmi töltésével azonnal fölkelti a figyelmet. A második változat jóval rövidebb: csak az első versszak balladás, a második versszak már tipikusan keserves jellegű. Épp ennél a változatnál érhető tetten az énekes balladateremtő eljárása? kész szövegrészekből, már meglévő keserves- és balladaformulákból építkezik, de úgy, hogy az újonnan keletkezett változat is költői értékű alkotásnak számítson. Az első változathoz viszonyítva legfennebb egyes motívumok kihullását hiányoljuk: művésziségében viszont teljes értékű alkotásnak kell tekintenünk.

A balladát Ötvös Sára A három árva (15. sz.) dallamára énekelte.

 

(Ráduly 1979: 138–139.)