Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Lizsa, Lizsa
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1975-09-14
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1979
Megjelenés helye:
Ráduly 1979: 103/ 49. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
Szöveg
1. – Lizsa, Lizsa, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsétlen útra jártam.
2. Szerencsétlen vót az órám,
Amélykbe szült édesanyám.
Bárcsak anyám se lett vóna,
Hogy ingemet ne szült vóna.
Megjegyzés
48–49. Feleségsirató (Lizsa, Lizsa)
A siratóballadákat Vargyas Lajos a balladaszerű régi énekek között tárgyalja. Szerinte régi stílusú balladaköltészetünk mellett van a helyük. Ezt a besorolást egyrészt régiségük, másrészt a szövegek költői-stilizált részletei kellő mértékben indokolják. Külföldi párhuzamaik nem ismeretesek. Változatait az egész magyar nyelvterületen ismerik, a lejegyzett variánsok száma 109 (Vargyas II. 590.). Seprődi még nem találta meg Kibéd népköltészetében. Újabb változatok: Ráduly, 140–142. sz. és 187. sz.
A ballada magva megtörtént esemény: Gábor Lizsa cigányasszony télvíz idején, nagy hóban indult el Kibédről Siklódra. Útközben megfagyott. Siklódon temették el. Mindez 80–100 évvel ezelőtt történt. Az ének fennmaradását az biztosította, hogy a kibédi magyar ajkú cigányok virrasztónótaként énekelték. Ötvös Sára is a virrasztóban tanulta fiatal korában.
Adatközlőnk két balladaváltozata közül az első mind terjedelmében, mind motívumrendszerében teljesnek tűnik. Érdekes, hogy a megfagyás ténye nem szerepel az énekben: inkább első személyben elmondott búcsúzkodás és hagyakozás. Az első versszak első sora (Lizsa, Lizsa, szegény Lizsa) érzelmi töltésével azonnal fölkelti a figyelmet. A második változat jóval rövidebb: csak az első versszak balladás, a második versszak már tipikusan keserves jellegű. Épp ennél a változatnál érhető tetten az énekes balladateremtő eljárása? kész szövegrészekből, már meglévő keserves- és balladaformulákból építkezik, de úgy, hogy az újonnan keletkezett változat is költői értékű alkotásnak számítson. Az első változathoz viszonyítva legfennebb egyes motívumok kihullását hiányoljuk: művésziségében viszont teljes értékű alkotásnak kell tekintenünk.
A balladát Ötvös Sára A három árva (15. sz.) dallamára énekelte.
(Ráduly 1979: 138–139.)
Támogatók
Partnerek
