Lizsa, Lizsa
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. – Lizsa, Lizsa, szegény Lizsa,
Szegény Lizsa, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál,
Mikor hazul elindultál?
2. – Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsétlen útra jártam,
Szerencsétlen vót az utam,
Amelyiken elindultam.
3. De titeket arra kérlek,
Három árvám neveljétek.
Adjatok rá tiszta ruhát,
S ne vesszővel ruházzátok.
4. A fejfámra azt írjátok,
Szerencsétlen vót halálom.
A fejfámra azt írjátok,
Szerencsétlen vót halálom.
48–49. Feleségsirató (Lizsa, Lizsa)
A siratóballadákat Vargyas Lajos a balladaszerű régi énekek között tárgyalja. Szerinte régi stílusú balladaköltészetünk mellett van a helyük. Ezt a besorolást egyrészt régiségük, másrészt a szövegek költői-stilizált részletei kellő mértékben indokolják. Külföldi párhuzamaik nem ismeretesek. Változatait az egész magyar nyelvterületen ismerik, a lejegyzett variánsok száma 109 (Vargyas II. 590.). Seprődi még nem találta meg Kibéd népköltészetében. Újabb változatok: Ráduly, 140–142. sz. és 187. sz.
A ballada magva megtörtént esemény: Gábor Lizsa cigányasszony télvíz idején, nagy hóban indult el Kibédről Siklódra. Útközben megfagyott. Siklódon temették el. Mindez 80–100 évvel ezelőtt történt. Az ének fennmaradását az biztosította, hogy a kibédi magyar ajkú cigányok virrasztónótaként énekelték. Ötvös Sára is a virrasztóban tanulta fiatal korában.
Adatközlőnk két balladaváltozata közül az első mind terjedelmében, mind motívumrendszerében teljesnek tűnik. Érdekes, hogy a megfagyás ténye nem szerepel az énekben: inkább első személyben elmondott búcsúzkodás és hagyakozás. Az első versszak első sora (Lizsa, Lizsa, szegény Lizsa) érzelmi töltésével azonnal fölkelti a figyelmet. A második változat jóval rövidebb: csak az első versszak balladás, a második versszak már tipikusan keserves jellegű. Épp ennél a változatnál érhető tetten az énekes balladateremtő eljárása? kész szövegrészekből, már meglévő keserves- és balladaformulákból építkezik, de úgy, hogy az újonnan keletkezett változat is költői értékű alkotásnak számítson. Az első változathoz viszonyítva legfennebb egyes motívumok kihullását hiányoljuk: művésziségében viszont teljes értékű alkotásnak kell tekintenünk.
A balladát Ötvös Sára A három árva (15. sz.) dallamára énekelte.
(Ráduly 1979: 138–139.)