Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Letevé kisfiát


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Gerlén
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 88–91/16. sz.

Szöveg

Elindula, el es,
El a leány, kegyes,
Elindula, el es,
El a leány, kegyes.

Jobb karjára vevé,
Futkosó kis fiát,
Bal vállára vevé,
Kéncses küs ládáját.

Addig menegete,
Nagy erdőbe ére,
Addig menegete,
Nagy erdőbe ére.

„Istenem, Istenem,
Fiamat vigyem-e,
Kéncsemet vigyem-e,
Fiamat vigyem-e?

Letegyem kéncsemet,
Fiamat vegyem el?
Fiat ád az Isten,
De kéncset sohasem.”

Letevé kisfiát,
Az nagy rengetegbe,
Elvevé az kéncsét,
S ott hatta gyermekét.

„Anyám, édesanyám,
Ne hagyjon itt ingem
Az setét erdőbe,
Ne hagyjon el ingem!

Anyám, édesanyám,
Azt engedje meg bár,
Fogjam meg kis ujját,
S úgy menyjek kend után.”

„Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam,
A fenye farkasok
Legyenek apáid;

Az égi madarak
Legyenek anyáid,
Az égi madarak
Legyenek anyáid!”

„Anyám, édesanyám,
Bár azt engedje meg,
Míg szememvel látom,
Menyjek el kend után.”

„Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam,
Az erdei vadak
Legyenek apáid,

S az égi madarak
Legyenek anyáid,
S az égi madarak
Legyenek anyáid.”

„Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot reám,
Met az anyaátok
Megfogja gyermekét!”

Menegetett vala,
S hát ő mit lát vala?
A vad begye tehen
Úgy bőgi a bornyát,

Úgy bőgi a bornyát,
S úgy sipol utánna,
Hogy a fenye farkas
Viszi el a bornyát.

Egyet visz szájába,
Másikat utánna,
S a harmadik bornyát
Maga után csalja.

„Istenem, Istenem,
Ez nem lelkes állat,
Ez nem lelkes állat,
Méges hogy sajnálja.

Hát én lelkes állat
Méges nem sajnáltam,
Méges nem sajnáltam,
Fiamat elhattam.”

Mejen, mejen elé,
Magas törfa felé,
Letette az kéncsét
Magas törfa alá.

Visszatére vala,
Vegye el az fiát,
Mikor ő visszament,
Nincsen kicsi fia:

Az ő csontocskáit
Ágról ágra hánták,
Ágról ágra hánták
A fenye farkasok.

S az égi madarak
Véribe feredtek,
S az égi madarak
Véribe feredtek.

Visszatére, vissza
Magas törfa alá,
Há nincsen az kéncse
Magas törfa alatt.

„Istenem, Istenem,
Elvette az Isten.
Immá kéncsem sincsen,
Gyermekem se nincsen.”



Megjegyzés

A gyermekével szemben kegyetlen anya balladai motívumának vannak nagyon távoli rokonai az európai folklóranyagban, maga e ballada azonban Kriza első udvarhelyi változatának közlése óta is csak Udvarhelyszékről és a moldvai csángóvidékről volt ismeretes. A legrégebbi moldvai változatot 1841—42-ben Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le Klézsén. (Az egyik itt közölt változat is a Klézsével szomszédos Somoskáról való.) A moldvai előfordulás most öt új, a csángó változatokra jellemzően valóban terjedelmes darabbal s egy meseváltozattal gazdagodik. Ez utóbbit lásd kötetünkben a 260. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 84—6. — Kriza, Vadr. 317—8. — Gragger 181—2. — Domokos, MM.3 280—1. — Faragó—Jagamas 83—6. — Csanádi—Vargyas 443—4. — Leader 296—300. — Ortutay—Kriza 735.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)