Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Leányhűség
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
ismeretlen
Gyűjtés helye:
Székelyföld
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 192-193/48. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. Fekete Nagy János, Adorjáni Balázs
Együtt ülnek vala,
Szép szeretőjükről, az ő édesükről,
Beszélgetnek vala.
2. Szóval elémondja Fekete Nagy János:
– Az enyém a legszebb, az enyém a legjobb
Széles e világon!
Szóval felfelelé Adorjáni Balázs:
– Az enyém a legszebb, az enyém a legjobb,
Amint hogy vitéznek én vagyok legnagyobb
Nagy Magyarországon.
3. Mindjárt elérántá széles, görbe kardját
Fekete Nagy János:
– Hallod-e, hallod-e Adorjáni Balázs:
Meg kell halnod már most!
4. Ott összemenének, megküzdölődének,
Még a föld is rengett, úgy erősködének.
Azonban érkezik Nagy János kevetje:
– Hallod-e, hallod-e, Fekete Nagy János?
Az te szép szeretőd elszökött az este,
Nagy török basával.
5. Nyomban megérkezék Adorján követje:
– Hallod-e, hallod-e, Adorjáni Balázs?
Gyűrűsöd, jegyesöd hitet monda tegnap
Egy dali legénynek.
6. Két vitéz bajnokok összenéznek vala,
Nagy erős kardjokat elhajítják vala,
Fekete Nagy János, Adorjáni Balázs.
Így szűnt csak meg köztök az szörnyű vérontás.
Megjegyzés
Ehhez hasonló vagy rokon tárgyat nem találunk népköltészetünkben. Műköltő szerzeménye lehet.
(Knyaró 2015: 192.)
48. Leányhűség (Székelyföld)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 18. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzés kézirata nem került elő. – Kanyaró közlésre szánta a másolatot. Erre utal a szöveg után írt pontosítás: „Közli: Kanyaró F.” valamint a gyűjtés helyéül feltüntetett Székelyföld nyomdai szedésére vonatkozó Petit utasítás. A közlemény más darabokat is tartalmazhatott, mert a cím fölött római VI-os szám található. Arról nincs tudomásunk, hogy Kanyaró közlésében megjelent volna a ballada.
Megjelent viszont Benedek Elek „gyűjtéseként” 1884 végén a Harmónia című budapesti folyóiratban, mint mutatvány Benedek Elek Székely Tündérország című kötetéből (BERÉNYI Pál 1884), s utána, természetesen, megjelent magában a kötetben is 1885-ben (BENEDEK Elek 1885: 117–118). Azonban nagyon gyorsan kiderülhetett, hogy az archaizáló ballada Benedek Elek költői műhelyének terméke, mert Endrődi Sándor 1895-ben, A magyar költészet kincsesháza című antológiájában már Benedek Elek verseként közölte (HEGEDŰS Imre János 2009: 190–191). A Székely Tündérország későbbi kiadásaiból maga Benedek Elek is kihagyta, de úgy látszik, a kötet első kiadása is elég volt ahhoz, hogy a ballada bekerüljön a szóbeliségbe, s Kanyaró Ferenc valamelyik székelyföldi diákja népballadaként jegyezze le.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 623-624.)
Támogatók
Partnerek
