Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Lázár és Erzsébet


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1988-05-21
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1994
Megjelenés helye: Pozsony 1994: 47-49/ 7. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse



Dallam



Szöveg

1. Magyari császárnak Lázár fia vala,
    Mestere Mánónak Örzse lánya vala.

2. Zapjik nem engedte, hogy egymást szeressék,
    De még azt sem engedte, hogy együtt beszéljenek.

3. De ők attól éltek, s ahol esszegyűltek,
    S ahol esszegyűltek, ott elbeszélgettek.

4. De ők meghalának egymásnak kedviért,
    De ők meghalának egymásnak kedviért.

5. Magyari császárnak Lázár fia vala,
    Mestere Mánónak Erzse lánya vala.

6. S ő es csak elmene mestere Mánóhoz:
    – Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.

7. – Isten hozott, Isten, üsmeretlen fiam.
     Há hol van, há hol van szép Erzsébet mátkám?

8. – S ő el van, ő el van s a rózsamezőbe,
    S a rózsamezőbe rózsavirág szedni,

9.  Rózsavirág szedni, bokrétába kötni,
     Bokrétába kötni, kalapodba tenni. –

10. Ő es csak elmene a rózsa mezőbe,
      Ott es nem kapá meg Erzsébet mátkáját.

11. S onnat visszamene mestere Mánóhoz:
      – Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.

12. – Isten hozott, Isten, ismeretlen fiam.
      – Másodikszor mondom, há hol van, há hol van,
 
13. Há hol van, há hol van, szép Erzsébet mátkám?
      S ő el van, ő el van vendégfogadóhoz,

14. Vendégfogadóhoz ő el van, ő el van,
      Vendégfogadóhoz tángyér törölgetni.

15. Ő es csak elmene vendégfogadóhoz,
      Ott es nem kapá meg Erzsébet mátkáját.

16. Onnét visszamene mestere Mánóhoz:
      – Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.

17. – Isten hozott, Isten, üsmeretlen fiam.
      – Harmadikszor mondom: há hol van, há hol van,

18. Há hol van, há hol van szép Erzsébet mátkám? –
      Ő es meg kell mondja, úgyes meg kell mondja .

19. – Belső kamarában nyugszik az ágyában,
      Belső kamarában nyugszik az ágyában. –

20. Ő es csak bémene belső kamarába,
      Ő es csak megkapá Erzsébet mátkáját.

21. – Tested a testemvel egy sírban heverjen,
      Vérem a véredvel egy árokba folyon.

22. Egy árokon folyjon, egy malmot meghajtson,
      S annak a malomnak három köve legyen.

23. S a legelső köve aprópénzt hullasson,
      S a legelső köve aprópénzt hullasson,

24. S a második köve szeretetet járjon,
      S a harmadik köve csak bánatot járjon. –

25. S ők ott maradának, amíg meghalának,
      S ők ott maradának, amíg meghalának.

26. Zegyiket temették a zótár seggihez,
      S e másikot temették ótár elejibe.

27. S ott ők kinövének, nőttek, nődögéltek,
      Nőttek, nődögéltek, míg esszehajoltak.

28. Míg esszehajoltak, s ők esszeölelkeztek,
      Zanyjik nem szerette s onnét őköt levágta.

29. S onnat őköt levágta, zút mellé letették,
      S egyikből felnöve egy szép rozmaringfa,
30. S e másikból felnőtt egy szép ződ fenyőfa,
      S ott es nődögéltek, s amíg esszeértek.

31. S őköt ott levágták, s e tűzre felhányták,
      S e tűzre felhányták, s őköt elégették.

32. Mestere Mánónak Erzse lánya vala,
      Magyari császárnak Lázár fia vala.

33. S őköt úgy elvitték s ott úgy elégették,
      S e hamuikot es szélvel elvitették.



Megjegyzés

    Két kápolnavirág
    Csak Erdélyben és Moldvában bukkantak rá a kutatók (Vargyas 1796. II. 115. és 1979. 159.). Két lábniki és ploszkucéni változata már megjelent (Faragó - Jagamas 1954. 59-62.). Külső-Rekecsinyben Szegő Júlia találta meg (1988. 30. és 80. sz.). Kallós klézsai, somoskai variánst közölt (1970. 53-62.). Szályka Rózsa szintén ismerte (Kallós 1973. 22.). Hodorog Lucának is egyik legkedveltebb balladája volt. (Kallós 1970. 55-58.). Szintén énekesünktől közöltek két változatot (Seres - Szabó 1991. 161-163.) ugyanerre a dallamra.

(Pozsony 1994: 252.)