Lázár és Erzsébet
Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse
1. Magyari császárnak Lázár fia vala,
Mestere Mánónak Örzse lánya vala.
2. Zapjik nem engedte, hogy egymást szeressék,
De még azt sem engedte, hogy együtt beszéljenek.
3. De ők attól éltek, s ahol esszegyűltek,
S ahol esszegyűltek, ott elbeszélgettek.
4. De ők meghalának egymásnak kedviért,
De ők meghalának egymásnak kedviért.
5. Magyari császárnak Lázár fia vala,
Mestere Mánónak Erzse lánya vala.
6. S ő es csak elmene mestere Mánóhoz:
– Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.
7. – Isten hozott, Isten, üsmeretlen fiam.
Há hol van, há hol van szép Erzsébet mátkám?
8. – S ő el van, ő el van s a rózsamezőbe,
S a rózsamezőbe rózsavirág szedni,
9. Rózsavirág szedni, bokrétába kötni,
Bokrétába kötni, kalapodba tenni. –
10. Ő es csak elmene a rózsa mezőbe,
Ott es nem kapá meg Erzsébet mátkáját.
11. S onnat visszamene mestere Mánóhoz:
– Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.
12. – Isten hozott, Isten, ismeretlen fiam.
– Másodikszor mondom, há hol van, há hol van,
13. Há hol van, há hol van, szép Erzsébet mátkám?
S ő el van, ő el van vendégfogadóhoz,
14. Vendégfogadóhoz ő el van, ő el van,
Vendégfogadóhoz tángyér törölgetni.
15. Ő es csak elmene vendégfogadóhoz,
Ott es nem kapá meg Erzsébet mátkáját.
16. Onnét visszamene mestere Mánóhoz:
– Jó napot, jó napot, üsmeretlen apám.
17. – Isten hozott, Isten, üsmeretlen fiam.
– Harmadikszor mondom: há hol van, há hol van,
18. Há hol van, há hol van szép Erzsébet mátkám? –
Ő es meg kell mondja, úgyes meg kell mondja .
19. – Belső kamarában nyugszik az ágyában,
Belső kamarában nyugszik az ágyában. –
20. Ő es csak bémene belső kamarába,
Ő es csak megkapá Erzsébet mátkáját.
21. – Tested a testemvel egy sírban heverjen,
Vérem a véredvel egy árokba folyon.
22. Egy árokon folyjon, egy malmot meghajtson,
S annak a malomnak három köve legyen.
23. S a legelső köve aprópénzt hullasson,
S a legelső köve aprópénzt hullasson,
24. S a második köve szeretetet járjon,
S a harmadik köve csak bánatot járjon. –
25. S ők ott maradának, amíg meghalának,
S ők ott maradának, amíg meghalának.
26. Zegyiket temették a zótár seggihez,
S e másikot temették ótár elejibe.
27. S ott ők kinövének, nőttek, nődögéltek,
Nőttek, nődögéltek, míg esszehajoltak.
28. Míg esszehajoltak, s ők esszeölelkeztek,
Zanyjik nem szerette s onnét őköt levágta.
29. S onnat őköt levágta, zút mellé letették,
S egyikből felnöve egy szép rozmaringfa,
30. S e másikból felnőtt egy szép ződ fenyőfa,
S ott es nődögéltek, s amíg esszeértek.
31. S őköt ott levágták, s e tűzre felhányták,
S e tűzre felhányták, s őköt elégették.
32. Mestere Mánónak Erzse lánya vala,
Magyari császárnak Lázár fia vala.
33. S őköt úgy elvitték s ott úgy elégették,
S e hamuikot es szélvel elvitették.
Két kápolnavirág
Csak Erdélyben és Moldvában bukkantak rá a kutatók (Vargyas 1796. II. 115. és 1979. 159.). Két lábniki és ploszkucéni változata már megjelent (Faragó - Jagamas 1954. 59-62.). Külső-Rekecsinyben Szegő Júlia találta meg (1988. 30. és 80. sz.). Kallós klézsai, somoskai variánst közölt (1970. 53-62.). Szályka Rózsa szintén ismerte (Kallós 1973. 22.). Hodorog Lucának is egyik legkedveltebb balladája volt. (Kallós 1970. 55-58.). Szintén énekesünktől közöltek két változatot (Seres - Szabó 1991. 161-163.) ugyanerre a dallamra.
(Pozsony 1994: 252.)