Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » Két kápolnavirág

Lázár és Erzsébet


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 55–58/5. sz.

Dallam



Szöveg

Magyari császárnak
Lázár fia vala,
Mestere Mánónak
Es egy lyánya vala.

Apjuk nem engedte,
Hogy egymást szeressék,
Még azt sem engedte,
Együtt beszéljenek.
De ők attól éltek,
S ahol összegyűltek,
Ahol összegyűltek,
Ők ott beszélgettek.
De ők meghalának
Egymásnak kedvéért,
Egymásnak kedvéért,
Titkos szerelméért.
Egyiknek csánának
Márványkő-koporsót,

 
Másiknak is csántak,
Márványkő-koporsót.
Egyiket temették
Egyik út szélére,
Másikat temették
Másik út szélére.
Egyikből is nőve
Vörös rózsabokor,
Másikból is növe
Fehér rózsabokor.
Nőttek, növögettek
Három esztendeig,
Három esztendeig
Mind csak virágoztak.
Vörös rózsabokor
Szép fehért virágzik,
Fehér rózsabokor
Vöröset virágzik.
Ők is vigadoztak,
Szépen örvendeztek,
Össze is hajoltak,
Beszélgetni fogtak.
Mikor apjuk-anyjuk
Oda bement vala,
Mind elszomorodtak,
Földig elhervadtak.
Három esztendőre
Tövükből kivágták,
Tövükből kivágták,
S a tűzre felrakták.

 
Még a hamuját is
Széllel elfuvatták,
S az ő szerelmüknek
Még híre se maradt.



Megjegyzés

A virágban továbbélő halott, illetőleg az egymástól tiltott,
de a halálban virágként egymásra találó, egymással összeölelkező
szerelmesek története mese- és költői motívumként az európai
népek folklórjában, sőt műköltészetében is széleskörűen elter-
jedt. Magyarul csak Erdélyből és Moldvából ismeretes ez a bal-
lada. A változatok között a mezőségi Visáról való a földrajzi
előfordulás miatt éppen olyan értékes, mint az eddig legkeletebb-
ről, a moldvai Klézséről és Somoskáról itt közzétett négy vál-
tozat. A gyűjtő Klézsén még több énekes ballada-készletéből
ismeri a balladát; három töredékes változatot le is jegyzett.

Kriza, Vadr. 3—7, 526. — Gragger 190—1, — Ortutay, SzNb.
297—8. — Solymossy: MNépr.2 III, 83—5, 123. — Faragó—Jagamas 59—62. — Csanádi—Vargyas 434—8. — Vargyas, MB. 112—20. — Ortutay—Kriza 734. Leader 125—41.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 626-627.)