Lányom, édes lányom
Tasnádi Andrásné Borbély Etelka, 60 éves
– Lányom, édes lányom,
Állj fel a kőpadra,
Állj fel a kőpadra,
Nézz Törökországba!
Mit látol te arra?
– Nem látok egyebet,
Három üveghintót,
Három üveghintót,
Hatszáz veres zászlót,
Hatszáz veres zászlót.
– Anyám, édesanyám,
Miért jönnek azok?
– Lányom, édes lányom,
Érted jönnek azok,
Érted jönnek azok.
– Anyám, édesanyám,
Miért adtál oda?
– Lányom, édes lányom,
Apád adott oda,
Apád adott oda.
– Apám, édesapám,
Miért adtál oda?
– Lányom, édes lányom,
Bátyád adott oda,
Bátyád adott oda.
Mikor beleülök,
A hideg kirázzon,
Mikor odaérek,
Lelkem kiszakadjon,
Lelkem kiszakadjon.
Anyám, édesanyám,
Akkor várjál vissza,
Mikor tűzhelyeden
Fodorminta terem,
Fodorminta terem.
Fodorminta fusson,
Szekfű bokrosodjon,
Fodorminta fusson,
Szekfű bokrosodjon,
Szekfű bokrosodjon.
1–3. Az eladott lány
Mindhárom változat a töröknek eladott lány típusába tartozik. A három változat tulajdonképpen két ballada, az egyik a szamosháti Mikolából, a másik Szaniszlóról származik. A Szatmáron feljegyzett Tomori Boriska ballada tulajdonképpen a szaniszlóinak eredetibb, teljesebb változata, adatközlője ugyanis édesanyjától, a ma már igen idős szaniszlói adatközlőnktől tanulta, aki szintén szüleitől 1910 előtt. E két változat dallama azonos.
A Mikolában feljegyzett balladát adatközlője szüleitől tanulta, tőlük tudja azt is, hogy a hagyomány a klasszikus témát egy megtörtént eseményhez, Szirmai Ilona nevű, Egribe való lánynak az elrablásához fűzte. Gellért Sándor mikolai tanár-költő megerősíti ezt a Szirmai család kéziratban maradt, egykor a faluban megtalált leveleire hivatkozva, amelyeknek a tanúsága szerint a tatárok 1717. évi betörésekor a család a halmi templomba menekült, és a lányt onnét vitték el. Egy klasszikus ballada és egy későbbi esemény érdekes egybeesése valószínűleg hozzájárulhatott a ballada továbbéléséhez.
Vö.: Ortutay–Kríza, 42–45., 51–54. sz., Vargyas, 12/39. sz.
Megj. Lányom, édes lányom (szöveg). Diákszó, 1974., 1. sz. (Szatmár); Tomori Boriska. Forrás, Szatmár, 1975. dec. 22. 1.
(Bura 1978: 199–200.)