Lányok, lányok, rólam tanuljatok

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

1.    Lányok, lányok, rollam tanuljatok,
       A legénnek csókot ne adjatok
       S mer az a csók nem esik héjába,
       Hull a könnyem a bölcső fájára.

2.    Kis Iluska a szoknyáját varrja,
       Bal lábával a bölcsőt ringassa.
       – Aludj, aludj, ártatlan virágja,
       Szerelemből jöttél a világra.

3.    S kis Iluska karjai, karjai,
       S nem akarnak hajlani, hajlani,
       Meg kell annak hajlani, hajlani,
       Ha meg akar ölelni, csókolni.

    14. Leányanya siralma (Lányok, lányok, rólam tanuljatok)
    A balladát kevés eddigi gyűjteményünk tartalmazza. Vargyas Lajos sem tárgyalja összesítő válogatásában. Kallós Zoltán gyűjteményében (Balladák könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1970. 642.) a jegyzeteket író Szabó T. Attila a következőképpen vélekedik róla: „A megesett, gyermeket szűlt, de szeretőjétől elhagyott, a gyermeket gyöngéden szerető-rengető, a hűtlen szeretőt átkozó leányanya panasza előadásmódjában klasszikus balladai vonásokat (én-előadás, lánybarátnőktől való búcsúzás, a leánybarátoknak szóló erkölcsi intelem) őriz.” Seprődi 1913-ban közölte az első változatot Kibédről (Seprődi, 312.; Marosszéki, 36.). Két újabb variánsa: Ráduly, 28-29. sz. Ebből a 29. sz. az Ötvös Sára balladája.
    Több kibédi adatközlő is emlegette, hogy az éneket „Mátyus Lidi énekelte vót sokat az aratóba. Szerelemgyermeke lett, s így az ének a kedvence vót.” Ötvös Sára is egészen fiatalon tanulta a régi öregektől. „Azok feszt énekelték a leányoknak, s mondták, hogy ügyeljenek, mert a csók nem esik héjába a legénytől, sírni fogtok a végén.” Az ének egykori népszerűségéről tanúskodik az is, hogy családi összejöveteleken, névnapozás, lakodalom alkalmával gyakran énekelték.
    „Benn az asztalba, vacsoránál fúttuk, hol ezt, hol azt, mikor melyik jött. A mozsikás megkezdte, s a fiatalság nyomta utánna.” Ugyanakkor az aratóünnep szokásdalává vált. „Mikor napszámosokul végeztünk a búza aratásával, hát kötöttünk koszorút. Minden száz kalongya után esett egy koszorú. Hoztuk bé a faluba, elöl jött a koszorúvivő s utána az aratócsapat. Amikor beértünk a faluba, minden háztól futottak ki egy-egy veder vízzel, öntötték rája a koszorúra. Már a koszorú is, a koszorúvivő is csupa víz lett. Amikor hazaértünk a gazdához, meg vót terítve az asztal. Olyan végzések vótak, mint egy lakodalom. Vacsorakor s éjfélig is sokszor énekeltünk, a kis Iluskát sokszor fúttuk.”
    Ötvös Sára a balladát jól kiforrott szöveggle tudja. Több alkalommal is újra elénekeltettük vele, de csak az első versszak második sorában bizonytalankodott: A legénnek csókot ne adjatok sor helyett azt énekelte, hogy: Kitől tiltnak, ahhoz ne szóljatok.
    Dallama félnépi.

(Ráduly 1979: 125-126.)