Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Langos Szép Ilona


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 304-305/94. sz.

Szöveg

S úgy var, úgy var vala
Langos Sziép Ilona,
Úgy var, úgy var vala,
Ablakba var vala.

Szemzi, szemzi vala
Gyivizi selyemvel,
Tőtést tőti vala
Sűrű könyveivel.

„Mét sírsz, mét keseregsz,
Langos Sziép Ilona?”
„Hogyne sírjak, hogyne,
Hogyne keseregjek,

Ién vótam anyámnak
Részetlen gyermeke,
Kinek e világhoz
Nem vót szerencséje.

Vót nekem szerencsém
Búhoz s e bánathoz,
Búhoz s e bánathoz,
S e fekete gyászhoz.

Fetekitett gyászba
Béborult esztendő,
Kibe ez ién szívem
Nem örvendezendő.”

„Ne sírj, ne keseregj,
Langos Szép Ilona,
Mik es megkeressük
Ződ ládának kóccsát,

Kivel megkeressük
Szívednek jóságját,
Kivel megkeressük
Szívednek jóságját.”

„Bágyim, édes bágyim,
Én csak attól félek,
Nagy erdő zúgástól,
Puska roppanástól.”

„Ne félj magad, ne félj,
Langos Szép Ilona,
Met teszünk mi arról,
Nagy erdő zúgástól.

Nagy erdő zúgástól
S puska roppanástól
Hogy ide fáradnak,
Úgy vissza bágyadnak.”


Megjegyzés

Az akarata ellenére férjhez kényszerített, eladott leány tragikus története gyakori magyar, sőt Európa-szerte általánosan ismert balladai motívum. Az újabb kutatások szerint alkalmasint a francia folklórból magyarba átkerült középkori szerzemény. A tőlünk itt közzétett 35 versszakos klézsei változat a közelebbről Faragótól közreadott másik klézsei változattal együtt a balladának eddig ismert legterjedelmesebb, legteljesebb változatai közé tartozik. A gyűjtő még két változatát jegyezte le Klézsén és egy másikat (Langos Szép Ilona) ismer Bogdánfalváról.

Domokos, MM. 262. — Csanádi—Vargyas 453—64. — Faragó, Jávorfa-muzsika 195—202. — Leader 148—78. — Ortutay—Kriza 741—2.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631-632.)