Kozák Maris
Makó Berta, 63 éves
Verd meg, Isten, a katonák fegyverét,
Mert elvették Kozák Maris életét.
Hogyha ő azt, Mariska, tudta volna,
Ártatlanul piros vére nem folyna.
Rózsaszínű lüszterszoknya van rajta,
Hosszú útra készülődik Mariska.
Egy órakor ebédelt az asztalnál,
Két órakor piros vére folydogál.
Kozák Maris nem gondolt a halálra,
Felöltözött talpig fehér ruhába.
Két katona belépett a szobába,
Kozák Marist szíven szúrta halálra.
134–135. A katonáktól meggyilkolt leány
A balladában megörökített gyilkosság az első világháború éveiben történt, amikor egy havasi tanyán az ott lakó Kozák Marist az átvonuló katonák meggyalázták és meggyilkolták. A balladás ének az esemény hirtelen döbbenete után elvesztette népszerűségét, és csak egy-két ember passzív emlékezetében élt tovább. A gyermekgyilkos anya dallamára énekelték.
(Pozsony 1984: 273–274.)