Kovács Mihály
Tatár Sándor, 66 éves
Nyisd ki, Veres Mári, zöldre festett kapudot,
Halva hozzák a te jámbor uradot.
Még ma reggel szépen ment az erdőbe,
Délre hozzák esszetörve elődbe.
Mondtam, ne menj hajnalban az erdőbe,
Ne hozzál fát Miskóci ökreivel.
Verd meg, Isten, Miskócinak két ökrét,
Eltevék a Kovács Mihály életét.
Csia Károly ellövé a fegyverét,
Kovács Mihályt az ökrök leütötték.
Verd meg, Isten, Csia Károly fegyverét,
Mert eltevé Kovács Mihály életét.
129. Az ökrök alá esett férj
Adatközlőim szerint a balladában megénekelt szerencsétlenség a század elején történt, Páván. Kovács Mihály a Miskolczi-uraság bérese volt. Pálfeje erdejébe ment az ökrökkel a fáért. Mikor hazafelé tartott, az ökrök megijedtek az ott vadászó Csala Károly fegyverének dörrenésétől, és letaposták az előttük menő Kovács Mihályt. Az éneket Páván is csak Tatár Sándor ismerte.
(Pozsony 1984: 271.)