Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kovács Julcsa


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1952-08-10
Gyűjtés helye: Csíkdánfalva
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 224-225/138. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Both Amália, 18 éves



Szöveg

Megindult a temesvári masina,
Kovács Julcsát felküldték az asztagra.
Kovács Julcsa fel is ment az asztagra,
Véletlenül beleesett a dobba.

Mikor eztet a nagybátyja megtudta,
Felkiáltott: - Álljon meg a masina!
Álljon meg hát a masina egy szóra,
Kovács Julcsa beleesett a dobba!

Mikor Julcsát kivették a nagydobból,
Letették a fődre két szál deszkára.
Piros vére úgy folyott, mint a patak,
Julcsa anyja gyenge szíve meghasadt.

Mikor Julcsát feltették a szekérre,
Elvitték a királyorvos elébe,
Királyorvos félrefordult, s azt mondta:
- Ennek csak a Nagyisten az orvossa.

Mikor Julcsát feltették a szekérre,
Elvitték az édesanyja elébe:
- Nyitsd ki, anyám, ződre festett kapudat,
Hadd vigyük be esszezúzott lányodat!



Megjegyzés

  Az elterjedt újabbkori balladák közé tartozik. Hasonló eset történtekor a nevet és a körülményeket megváltoztatják. Gyakran malomba vagy más gépbe esik a hasonló szerkezetű balladák hőse. A 39. számú változat a fűrész gáterébe esett leányról szól.
  Újabb kiadványokban is gyakran megtalálható: 1–13. Albert Ernő–Faragó József 1973. 359–368:275–287.; Adatok: 14–24. Uo. 495:825–835.; 25. Almási István 1973. 6.sz.; 26–27. Jagamas János–Faragó József 1974. 324:316.,331:323.;  28–30. Ráduly János 1975. 158–161:150–152.; Adatok: 31–33. Uo. 168:191–193.; 34–35. Uő. 1979. 160–161:151–152.; 36–39. Bura László 1978. 144–147:109–112.; Adatok: 40–50. Uo. 193:30–10.; 51. Almási István 1979.127:126.; 52–53. Seres András 1984 84–85:62–63.; 54. Móricz Zsigmond 1991. 30―10.; 55. Zsók Béla 1995. 177:122.    
  Az itt közölt Horváth Jula című ballada valós történetét Petres Andrásné Péter Rozália így mondotta el: Horváth Jula fürészmosztot hordott, s akkor úgy szőttes szoknyába volt. Valahogy a szoknyája a dobra felkerült, és bécsavarta. Az orvos nem fogadta el egyáltalán, úgy össze volt roncsolva, s akkor hazahozták, osztán házilag kezelték.
  Meggyógyult, még ma is él. Férjhez ment, gyermekei vannak.
  Az éneket tiltották a szülei, nagyon sértve érezték, szóval keseregtek, ha hallották, s aztán eltiltották, hogy ne hallják.
  1922–23–24 körül történt. Mezőközepbe vót egy fűrészgyár, valami zsidó gyár vót, Csíkmadarason.
  Hirsch csíkszeredai kórházi főorvos. Két oldalról volt híres: nagy tudománya vót, s vágta az embereket. Egy ember ha bévitte a feleségit, addig nem operálta meg, míg a szekérből ki nem fogta a tehenét, a piacon el nem adta, s ki nem fizette az operálás árát.
  1974. július 27-én, 22 évvel később az első lejegyzésünknél, Petres Andrásné újból elénekelte. Ekkor a versszakok sorrendje és egy-egy szó helye változott.

(Albert Ernő 2004: 327.)