Kovács Julcsa
Nyáguj Gizella, 21 éves
Megindult a temesvári masina,
Kovács Julcsát felkűdték az asztagra.
Kovács Julcsa fel is ment az asztagra,
Véletlenül beléesett a dobba.
Mikor aztot a nagybátyja megtudta,
Felkiáltott: – Álljon meg a masina!
Álljon meg hát a masina egyszerra (!),
Kovács Julcsa beléesett a dobba!
Mikor Julcsát kivették a nagy dobból,
Letették a földre két szál deckára.
Piros vére úgy folyik, mint a patak,
Julcsa anyja gyenge szíve meghasad.
Mikor Julcsát feltették a szekérre,
Elvitték a Király orvos elébe.
Király orvos félrefordult s azt mondta:
– Ennek csak a nagy Isten az orvossa.
– Nyisd ki, anyám, ződre festett kapudot,
Hogy vigyék be¹ összezúzott lányodot.
Kovácséknál meggyújtották a lámpát,
Talán bizony Kovács Julcsát siratják.
Ehhez még hezzatettük, hogy
Temesvári temetőben van egy sír,
Odajár egy barna legény, mindig sír.
1 Változat: Másodikat az erdő szélibe.
(Konsza 1957: 216.)