Kőműves Kelemenné
Gerebenes Györgyné Jordán Mária, 66 éves
Elindult, elindult tizenkét kőműves
Híres toronyt rakni, híres toronyt rakni.
Nagy Déva várához hezza es fogának,
Nagy Déva várához hezza es fogának.
Mit délelőtt raktak, délután leduvadt,
Mit délután raktak, éjszaka leduvadt.
- Tegyünk fogadságot, tegyünk fogadságot:
Melyik felesége hamarábbb jő ide,
Vagdaljuk apróra, rakjuk kőfal közi,
Azzal esszefogjuk a nagy híres tornyot.
- Fogj bé, szolgám, fogj bé, hintóm készítsd elé,
Menjünk el, menjünk el, mert az uram éhes.
- Asszonyom, asszonyom, Kelemenné asszony,
Vihart hoz az Isten, térjünk haza vissza.
- Nem térhetek vissza, csapjad a lovakot,
Menjünk fel, menjünk fel, mert éhes az uram!
- Add, drága Istenem, add, drága Istenem,
Del ne tudjon jőni az én feleségem!
Fel is jött, fel is jött híres toronyt nézni,
Elfogták, elfogták, apróra vagdalták.
- Istenem, Istenem, mi legyen az oka,
Hogy a feleségem meg tudott érkezni
Meg tudott érkezni, híres toronyt nézni,
Bérakták, bérakták erős kövek közi.
- Ha engem béraktok erős kövek közi,
Tizenkét kőműves, csecsem hagyjátok ki,
Erre jár a fiam, abból tejet szopik,
Erre jár a fiam, abból tejet szopik.
1–4. A falba épített feleség
Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.
A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:
(Pozsony 1984: 253.)