Kőműves Kelemenné
Ruzsa Zoltán, 51 éves
Építik, építik magas Déva várát,
Magas Déva vára kőből lesz kirakva.
Tizenkét kőműves hezzafogott vala,
Tizenkét kőműves hezzafogott vala.
- No most, jó barátok, mi legyen az oka,
No most jó barátok, mi legyen az oka:
Amit reggel raktunk, estére leduvadt,
Amit raktunk estig, reggelré leduvadt.
No most, jó barátok, tegyünk egy jó próbát,
No most, jó barátok, tegyünk egy jó próbát:
Annak asszonyát, szépen es megfogjuk,
Kinek jő hamarább, kőfal közi rakjuk.
Idáig leduvadt, most mán nem duvad le,
Idáig leduvadt, most mán nem duvad le.
Amott jő egy asszony, betyár a gazdája,
Amott jő egy asszony, betyár a gazdája.
- Istenem, Istenem, adj egy jeges esőt,
Istenem, Istenem, adj egy jeges esőt,
Hogy a feleségem késsen az ebéddel,
Hogy a feleségem késsen az ebéddel.
Ada záporesőt, sűrű fergeteget,
S az ő felesége mégis megérkezett.
Nem késett az asszony jeges eső között,
Másoké el nem jött, másoké el nem jött.
- Istenem, Istenem, mét nem késett ő meg,
Mét nem késett ő meg a déli ebéddel?
Az asszony, az enyém, ki jött az ebéddel,
Vérit kivegyétek, kő közi tegyétek.
- Kicsi gyermekemnek ki viseli gondját?
- Szép asszonyok járnak, azok megszoptatják.
Gyenge szellők fújnak, azok elringatják,
Meleg esők hullnak, azok megmosdatják.
1–4. A falba épített feleség
Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.
A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:
(Pozsony 1984: 253.)