Kőműves Kelemenné
Jordán Anna, 65 éves
Elindult, elindult, tizenkét kőmíves
Híres torony helyré, híres torony rakni.
Kit frustukkor raktak, ebédre leomlott,
Kit ebédkor raktak, estére leomlott.
Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
- Istenem, Istenem, mi ennek az oka,
Hogy a híres tornyunk nem akar megállni,
Hogy a híres tornyunk nem akar megállni?
Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
- Kinek felesége hamarább idejő,
Fogjuk meg jó kurtán, vagdaljuk jó aprán,
Keverjük mész közi, rakjuk kőfal közi!
Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni,
Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni.
- Istenem, Istenem, mi legyen az oka,
Istenem, Istenem, mi legyen az oka:
Sem szél nem fuvinta, sem meg nem akada,
Mégis a kötényem kétfelé szakada.
Józsi, Józsi szolgám, fogd bé hat lovamot,
Fogd bé hat lovamot sárigződ hintómba!
Az ostor a tehéd, a gyeplő a tehéd,
Eresszed, hogy menjünk, hamarább érkezzünk!
Kőműves Kelemen még messziről lássa
Hat lovát, hintóját, feleségit magát.
- Istenem, Istenem, adj kénköves esőt,
Hogy a feleségem ne tudjon eljönni!
- Asszonyom, asszonyom, félútig eljöttünk,
Félútig eljöttünk, talán térjünk vissza!
- Nem szoktam, nem szoktam, Józsi, Józsi szolgám,
Félútig eljönni, onnan visszatérni.
Józsi, Józsi szolgám csapjad hat lovadot,
Eresszed, hogy menjünk, hamarább érkezzünk!
Jó estét, jó estét, Kőműves Kelemen,
Jó estét, jó estét, Kőműves Kelemen!
Istenem, Istenem, mi ennek az oka?
Háromszor köszöntem, egyszer sem fogadta!
Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
- Fogjátok kurtán, vagdaljátok aprán!
Keverjük mész közi, rakjuk kőfal közi,
Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni!
- Halljátok, halljátok, tizenkét kőműves,
Csak egy negyedórát engedjetek nekem.
Búcsút vegyek én most asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól, a kicsi fiamtól.
Hát azt ki szoptassa, hát azt ki fereszti,
Hát azt ki szoptassa, hát azt ki fereszti?
Záporesők hullnak, azok megszoptatják,
Lenge szelek fújnak, azok elringatják.
1–4. A falba épített feleség
Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.
A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:
(Pozsony 1984: 253.)