Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kőműves Kelemenné


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1979
Gyűjtés helye: Ikafalva
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 61-62/1. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Jordán Anna, 65 éves



Dallam



Szöveg

Elindult, elindult, tizenkét kőmíves
Híres torony helyré, híres torony rakni.

Kit frustukkor raktak, ebédre leomlott,
Kit ebédkor raktak, estére leomlott.

Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
- Istenem, Istenem, mi ennek az oka,

Hogy a híres tornyunk nem akar megállni,
Hogy a híres tornyunk nem akar megállni?

Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
- Kinek felesége hamarább idejő,

Fogjuk meg jó kurtán, vagdaljuk jó aprán,
Keverjük mész közi, rakjuk kőfal közi!

Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni,
Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni.

- Istenem, Istenem, mi legyen az oka,
Istenem, Istenem, mi legyen az oka:

Sem szél nem fuvinta, sem meg nem akada,
Mégis a kötényem kétfelé szakada.

Józsi, Józsi szolgám, fogd bé hat lovamot,
Fogd bé hat lovamot sárigződ hintómba!

Az ostor a tehéd, a gyeplő a tehéd,
Eresszed, hogy menjünk, hamarább érkezzünk!

Kőműves Kelemen még messziről lássa
Hat lovát, hintóját, feleségit magát.

- Istenem, Istenem, adj kénköves esőt,
Hogy a feleségem ne tudjon eljönni!

- Asszonyom, asszonyom, félútig eljöttünk,
Félútig eljöttünk, talán térjünk vissza!

- Nem szoktam, nem szoktam, Józsi, Józsi szolgám,
Félútig eljönni, onnan visszatérni.


Józsi, Józsi szolgám csapjad hat lovadot,
Eresszed, hogy menjünk, hamarább érkezzünk!

Jó estét, jó estét, Kőműves Kelemen,
Jó estét, jó estét, Kőműves Kelemen!

Istenem, Istenem, mi ennek az oka?
Háromszor köszöntem, egyszer sem fogadta!

Kőműves Kelemen nagy hanggal kiáltja:
 - Fogjátok kurtán, vagdaljátok aprán!

Keverjük mész közi, rakjuk kőfal közi,
Hátha híres tornyunk ezzel meg fog állni!

- Halljátok, halljátok, tizenkét kőműves,
Csak egy negyedórát engedjetek nekem.

Búcsút vegyek én most asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól, a kicsi fiamtól.

Hát azt ki szoptassa, hát azt ki fereszti,
Hát azt ki szoptassa, hát azt ki fereszti?

Záporesők hullnak, azok megszoptatják,
Lenge szelek fújnak, azok elringatják.



Megjegyzés

1–4. A falba épített feleség

 Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.

 A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:

(Pozsony 1984: 253.)