Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kőműves Kelemenné


Gyűjtés ideje: 1984
Gyűjtés helye: Petek
Közlő: Lőrincz József
Közlés ideje: 2014
Megjelenés helye: Lőrincz József 2014: 24-27.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Józsi Pálné Bíró Lídia, 77 éves, Petek
Bíró J. Pálné Józsi Margit, 57 éves, Petek



Dallam



Szöveg

Magas Déva várát építeni kezdték,
Annak ügyét, baját semmibe vették.
Amíg estig raktak, reggelre leomlott,
Amit reggel raktak, estére leomlott.


Tizenkét kőműves azt a törvényt tette,
Kinek felesége jő hamar ebéddel,
Rögtön megfogassék, és vérét vetessék,
Annak piros vérét mész közé keverjék.


Az ő piros vérét mész közé keverjék,
Az ő gyenge testét kőfal közé tegyék.
Ezzel állítják meg magas Déva várát,
És így nyerhessék el annak drága árát.


- Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Az uramhoz menni lenne akaratom.
Fogd bé a lovakot, állítsd gyorsan elé,
Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé!

 

- Asszonyom, asszonyom, forduljunk mi vissza,
Rossz jelenést láttam az éjjel álmamba!
- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A ló az emberé, az út az Istené.


Csapjad a lovakot, hadd haladjunk elé!
- Asszonyom, asszonyom, forduljunk mi vissza!
- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza.
Kelemen Kőműves mikor észrevette,
Megijedett szörnyen, s eképpen felele:

 

- Mind a két lovamnak törjék ki a lába,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Essék le a fődre tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza!


- Jó napot, jó napot, tizenkét kőműves!
Neked is jó napot, Kelemen Kőműves!
- Édes feleségem, hát mér’ jöttél ide?
Hát mért jöttél ide, nagy veszedelmedre?


Tizenkét kőműves azt a törvényt tette,
Kinek felesége jő hamarabb ide,
Rögtön megfogassék és vérét vetessék,
Az ő piros vérét mész közé keverjék.

 

Az ő piros vérét mész közé keverjék,
Az ő gyenge testét kőfal közé tegyék.
Ezzel állítják meg magos Déva várát,
Hogy így nyerhessék el annak drága árát.

 

- Istenem, Istenem, hát a kicsi fiam,
Istenem, Istenem, hát a kicsi fiam!
- Vannak ringó bölcsők, akik elaltassák,
Vannak jó asszonyok, akik megszoptassák.

Rögtön meg is fogták, és vérét vetették,
Az ő piros vérét mész közé keverték.
Az ő piros vérét mész közé keverték,
Az ő gyenge testét kőfal közé tették.

Evvel állíták meg magos Déva várát,
És így nyerték el ők annak drága árát.
Kelemen kőműves, mikor hazamene,
Az ő kicsi fia szaladott elébe.

- Apám, édesapám, mondja meg igazán,
Hol maradt, hol maradt az én édesanyám.
- Hadd el, kicsi fiam, hazajő estére.
Ha nem jő estére, hazajön reggelre.

- Istenem, Istenem, reggel is eljöve,
Az én édesanyám még haza nem jöve!
- Apám, édesapám, mondja meg igazán,
Hol maradt, hol maradt az én édesanyám!

- Hadd el, kicsi fiam, hazajön estére!
Ha nem jön estére, hazajön reggelre.
- Istenem, Istenem, reggel is eljöve,
Az én édesanyám haza mégsem jöve.

Apám, édesapám, mondja meg igazán,
Hol van hát, hol van hát az én édesanyám!
- Eridj, kicsi fiam, magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba berakva.

Elindula sírva az ő kicsi fia,
Elindula sírva magos Déva várra.

Hirtelen kiálta magos Déva várra:
- Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!
- Nem szólhatok, fiam, mer’ a kőfal szorít,
Nehéz kövek közé vagyok berakva itt.

Szíve megszakada, a föld is alatta,
Az ő kicsi fia oda belehulla.
Szíve megszakada, a föld is alatta,
Az ő kicsi fia oda belehulla.



Megjegyzés

Kőműves Kelemenné (A befalazott asszony). A történet alapján egy ősi hiedelem áll, miszerint a kőműves feleségének a befalazása biztosíthatja csak az építendő új épület tartósságát. Hisz az építéssel a hely szellemét megzavarják, és azt csak valamilyen élőlény feláldozásával lehet kiengesztelni. Egy, a Kaukázusban elterjedt mondát hoztunk erről a honfoglaláskor, és alkottunk belőle később balladát – állítja Vargyas Lajos neves balladakutatónk. (Vargyas 1996. 176). Tőlünk terjedt el a Balkánon, mint ballada. Bolgár, román, aromán, szerb, horvát, albán, görög, grúz, mordvin változatai vannak. Nyugat-Európában nem ismeretes. Magyar nyelvterületen csak Erdélyben és Moldvában él. A román kultúrában igen sok variánsa van, amelyek az argeş-i kolostor építését mondják el epikus részletezéssel. A legtöbb magyar változat úgy kezdődik, mint a petki, hogy már rakják a falat. Sajnos, a dallammal gyűjtött változatról a felvétel megsemmisült, már azt hittem, csak a lejegyzett szöveget közölhetjük, de utógyűjtéskor sikerült a dallamát is megtalálni.

(Lőrincz 2014: 27.)