Kőmíves Kelemenné

ismeretlen

1. Az éjjel álmomba’ olyan álmot láttam,
Kőmíves Kelemen udvarába’ jártam,
Hát az ő udvara gyásszal bé van húzva,
Annak közepébe egy új kőkút rakva,
Abban az ő kicsid fia belé halva.

2. – Kocsisom, kocsisom, legkissebb kocsisom!
Húzd elé hintómat, fogd bé hat lovamat,
Hogy induljunk útnak nagy magos Dévára,
Kőmíves Kelemen látogatására.

3. Amint mentek volna, tüzes eső hullott,
Tüzes eső hullott, tüzesen villámlott.
– Asszonyom, asszonyom, térjünk meg az útból!
– Csapjad a lovakat, hogy érkezzünk hamar!

4. – Jó napot, jó napot, Kőmíves Kelemen!
– Isten hozott téged, kéncsem, feleségem!
Mér’ jöttél, mér’ jöttél te veszedelmedre?…
Szép gyengén megfogunk, béteszünk a tűzbe,
A szép gyenge hammad keverjük a mészbe:
Magas Déva várát megállítjuk véle.

5. Szép gyengén megfogták, bétették a tűzbe,
A szép gyenge hammát keverték a mészbe,
Magas Déva várát megállíták véle. ||

6. – Apám, édesapám, hol van édesanyám?
– Hadd el, kicsi fiam, haza jő estére.
– Istenem, istenem, este is eljöve,
Mégis édesanyám még haza nem jöve.

7. – Apám, édesapám, hol van édesanyám?
– Hadd el, kicsi fiam, haza jön reggelre.
– Istenem, istenem, reggel is eljöve,
Mégis édesanyám még haza nem jöve.1

1. Legteljesebb változatát Kriza közölte a Vadrózsák I. kt. 314–317. lapján a Fejér-Nyikó mellékéről. Másik változatát lásd M. Népkölt. Gyűjt. I. 174–176. lapján. Harmadik ugyanott jelent meg a III. kt. 72–75. lapján Erdővidékről közölve. A ballada tárgyául szolgáló ó-hitű babonáról lásd Gyulai Pál érdekes felvilágosítását a két utóbbi változathoz adott jegyzetekben.

(Kanyaró 2015: 293.)

115. Kőmíves Kelemenné (Etéd–Székelykeresztúr)
Lelőhely: EA 2276: 12–13. lap, 6. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

115.1. A ballada eredeti lejegyzése Gombos János kézírásában: AKKvár–MsU 2293: 35. lap.

Az éjjel álmomba olyan álmot láttam
K. Kelemen udvarába jártam.
Hát az ő udvara gyásszal bé van huzva
Annak közepébe egy új kő kút rakva.
Abban az ő kicsid fia belé halva.

Kocsisom kocsisom legkissebb kocsisom,
Huzd elé hintomat fogd bé 6 lovamat
Hogy induljunk utnak nagy magos Dévára,
Kőmives K. látogatására.

A mint mentek volna, tüzes eső hullott
^{Tüzes eső hullott} Tüzesen villámlott.
Asszonyom asszonyom terjünk meg az útból
Csapjad a lovakot, hogy érkezzünk hamar.

Jó napot jó napot Kőmives K.
Isten hozott téged kéncsem feleségem.
Mért ^Mér’ jöttél mért ^mér’ jöttél te veszedelmedre
Szép gyengén meg fogunk béteszünk a tüzbe,
A szép gyenge hammad keverjük a mézbe[sic!] ^mészbe
Nagy ^MagasDéva várát megállitjuk véle.
Szép gyengén megfogták, betették ^bétették a tüzbe _{Új versszak}
A szép gyenge hammát keverték a mézbe ^mészbe.
Nagy magos ^Magas Déva várát megállitották ^{megállíták} véle.
Apám édes apám hol van édes anyám _{Új versszak}
Hagyd ^Hadd el kicsi fiam haza jő estére.
Istenem istenem este is eljőve
még is édes anyám még haza nem jöve.
Apám édes apám hol van édes anyám, _{Új versszak}
Hagyd Hadd el kicsi fiam haza jön reggelre
Istenem istenem reggel is eljöve
még is édes anyám még haza nem jőve.
(Etéd )

 A helymegjelölés Kanyaró írásával. Először Keresztúrt írta gyűjtési helyül, aztán azt áthúzta és Etédre helyesbítette. A kéziraton Kanyaró piros ceruzával javította a ritmushibákat, s bejelölte egy-egy vonallal a strófák elkülönítését. Ezt a beosztást követte a főszövegben közölt másolatában.
 Annak magyarázatát, hogy miért javította a helymegjelölést Székelykeresztúrról Etédre, Kanyaró egyik hevenyészett feljegyzésében találtuk meg. A szabédi Dimény Mózesné ről írva Kanyaró megjegyzi, hogy hozzá hasonló kiváló ”nótafát” még kettőt ismert: a várfalvi öreg Gadónét és egy etédi lányt. Ez utóbbiról így ír: „Érdekesebb ezeknél [Dimény Mózesnénél és Gadónénál] egy 16 esztendős kis leány Etédről, ki Gombos székelykeresztúri tanárnál szolgált. A tanár fia, ma már Dr. Gombos János több értékes balladát leírt tőle: Kőmíves Kel[emennét], Kádár Katát, Kis Gergelynét. A lány még egy hosszú halotti búcsúztatót is lediktált, megtetszett neki, s szórul szóra megtanulta. Mikor neve után tudakoltam, már elment Keresztúrról, s nem tudták nevét megmondani. Vikár Béla Etéden szép sikerrel kutatott, bár ő is szerencsésen rátalált volna e legérdemesebb nótafára.” (AKKvár–MsU 2293: 49v)

115.2. A ballada eredeti lejegyzése piszkozatban,*Gombos János kézírásában (töredék):
AKKvár–MsU 2200/F: 14.

115.3. A ballada második másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU
2123/D 10–12. lap – Ebben a másolatban szabályos négysoros strófákra tagolta a balladát, csupán az első versszakban hagyta meg a szabálytalan öt sort. Akárcsak az első másolatban, Kanyaró itt is kiigazította a ritmushibákat.

1. Az éjjel álmomba olyan álmot láttam
Kőmíves Kelemen udvarába jártam.
Hát az ő udvara gyásszal bé van húzva,
Annak közepébe egy új kőkut rakva,
Abban az ő kicsid fia belé halva.

2. – Kocsisom, kocsisom, legkissebb kocsisom!
Húzd elé hintómat, fogd bé hat lovamat
Hogy induljunk útnak nagy magos Dévára ,
Kómíves Kelemen látogatására.

3. Amint mentek volna, tűzes eső hullott,
^{Tűzes eső hullott} _{Kanyaró betoldása}, tüzesen villámlott.
– Asszonyom, asszonyom, térjünk meg az útból.
– Csapjad a lovakat, hogy érkezzünk hamar!

4. – Asszonyom, asszonyom, térjünk meg az útból!
– Csapjad a lovakat, hogy érkezzünk hamar! ||
– Jó napot, jó napot, Kőmíves Kelemen!
– Isten hozott téged, kéncsem, feleségem!

5. – Mért jöttél, mért jöttél te veszedelmedre?
Szép gyengén megfogunk, béteszünk a tűzbe,
A szép gyenge hammad keverjük a mészbe:
Magas Déva várát megállítjuk véle.

6. Szép gyengén megfogták, betették a tűzbe.
A szép gyenge hammát keverték a mészbe.
Magas Déva várát megállíták véle.
Magas Déva várát megállíták véle.

7. – Apám, édes apám, hol van édes anyám?
Hagyd el, kicsi fiam, haza jő estére.
– Istenem, istenem, este is eljöve;
Mégis édes anyám még haza nem jöve. ||

8. – Apám, apám, apám, hol van édes anyám?
Hagyd el, kicsi fiam, haza jön reggelre.
– Istenem, istenem, reggel is eljöve,
Mégis édes anyám még haza nem jöve.
(Etéd )

 A helynév előtt Kanyaró utasítása: „Petit”. A nyomdászoknak szóló utasítás arra utal, hogy Kanyaró kiadásra készítette elő a ballada szövegét.

115.4. Kanyaró Ferenc töredékes feljegyzése az építő áldozatról: AKKvár–MsU 2200/F: 13. – „Mexikóiak templomuk alapját hadifoglyok vérével öntözték, s magvakat raktak belé. Afrikai s ausztráliai vad népnél ma is nagyobb épület alapjába embert, rendesen rabszolgát temetnek: gonosz szellem ellen megvédi az épületet. (Diáz (jegyzet) 193.)

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 676-678.)