Kőmives Kelemenné

Szabó Mártonné Kotyorka Mária, 39 év, Klézse

Ú'rakják, ú'rakják
Magas Déva várát,
Kit éjjel felraknak,
A nappal mind lehull.

Kit nappal felraknak,
Az éjjel mind lehull,
Kit nappal felraknak,
Az éjjel mind lehull.

Azt az álmot látá¹
Mestere² Manole,
Azt az álmot látá
Mestere Manole:

Kinek odatalál
Asszon-felesége,
Annak vegyék fejét,
Rakják a kócába.³
 
Azt az álmot látá
Legnagyobb kümesné,
Kerek udvarába,
Kerek közepibe;

Kerek udvarába,
Kerek közepibe
Vérkút fokadt vala,
Vérkút fokadt vala.

Kejj fel szógám, kejj fel,
Hámold e lovakat,
Hámold e lovakat,
Hogy induljunk útnak.

Hat ló, hintó zenyém,
S ez ostor e tiéd.
Hat ló, hintó zenyém,
S ez ostor e tiéd.

Magas Gyéva várnál
Talán nincs jó dolgik,
Magas Gyéva várnál
Talán nincs jó dolgik.

Mestere Manole
Ő es eléálla,
Ő es eléálla
Vigyázkodó helyre.

Messzünnet meglátá,
Úgy menen, úgy menen,
Úgy menen, úgy menen
Asszon-felesége.

Istenem, istenem,
Mivel térissem meg?
Adj egy fene farkast,
Térjenek meg vissza.
 
Azt es ad az isten,
Még sem térének meg.
Kezével es inté,
Szájával es mondá:

Térjetek meg vissza,
Me nem jóra jöttök.
Térjünk meg, asszonyunk,
Me nem jóra menünk.

Adj egy fene medvét,
Térjenek meg vissza.
Azt es ad az isten,
Még sem térének meg.

Istenem, istenem,
Szerelmes istenem,
Adj egy nagy kőesőt,
Térjenek meg vissza.

Azt es ad az isten,
Még sem térének meg,
Csak odaérének
Magas Gyéva várhoz.

Jó napot, jó napot,
Tizenegy kőmijes.
Azt egy sem fogadá
Magas Gyévo várnál.

Talán nincs jó dolgik?
Eggyig es jártam itt,
S örökké köszöntem,
S örökké fogadták.

Mindját es elmene
Mestere Manole;
Mindját megölelte.
Ez ölébe vette.
 
Felvitte e zidra,⁴
Letevé e zidra.
Tréfálni akarunk,
Bé akarunk rakni.

Felrakák őt térgyig,
Felrakák őt térgyig.
Tréfa-je, vagy való,
Tizenegy kőmijes?

Való ez, asszonyunk,
Zurad tette törvint.
Való ez, asszonyunk,
Zurad tette törvint.

Felrakták hónyaljig,
Felrakták hónyaljig.
Tréfa-je, vagy való,
Tizenegy kőmijes?

Való jez, asszonyunk,
Urad tette törvint.
Való jez, asszonyunk,
Urad tette törvint.

Az én gyermekemet
Ki fereszgeti meg?
Vannak genge esők,
Azok megferesztik.

Az én gyermekemet
Ki kötözgeti bé?
Vannak jó asszonyok,
S azok békötözik.

Az én gyermekemet
Ki ebélteti meg?
Vannak jó madarkák,
Azok ennik hoznak.

Az én gyermekemet
Ki rengetgeti el?
Vannak genge szellők,
Sz azok elrengetik.

Meştere Manole,
Meştere Manole,
Zidul că mă strînge,
Viaţa mi se stinge.⁵

1 Változat (e szakasz harmadik sorában, valamint az 5. szakasz első sorában is): Ulyan álmot látott.
2 Mestere: a magyarból kölcsönzött román meşter (mester) megszólító formája.
3 Kóc: sarok. (Román colţ.)
4 Zid: fal. (Románul.)
5 A szakasz magyar jelentése: Manole mester, / Manole mester, / Szorít a fal, / Vége az életemnek.

(Faragó - Jagamas 1954: 67.)