Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kőmives Kelemenné


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 1863
Megjelenés helye: Kriza János 1863: 314-317/584. sz.

Szöveg

Kőmives Kelemenné

Tizönkét kőmijes ėsszetanakodék,
Magoss Déva várát hogy fölépittenék,
Hogy fölépittenék félvéka ezüstér,
Félvéka ezüstér, félvéka aranyér.
Déva várossához meg is megjelöntek,
Magoss Déva várhoz hėzza is kezdöttek,
A mit raktak délig, leomlott estére,
A mit raktak estig, leomlott röggêre.

Megint tanakodott tizönkét kőmijes,
Falat megállítni hogy lössz lehettséges,
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek,
Egymás között szoross ėgyességöt töttek:
Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát,
Aval állittsuk meg magoss Déva várát.

*

Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz mönni lönne akaratom!
– Kőmies Kelemön felesége mongya –
Fogd bé a lovakot, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakot, á’j is gyorsan elé,
Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé. –

Mikô fele úttyát elutazták vóna,
Erőss üdő vala, záporesső hulla.
Asszonyom, csillagom, fordûjunk mü vissza,
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam,
Kőmies Kelemön udvàrába jártam,
Hát az ő udvara gyászszal van béhúzva,
Annak közepibe méj kút vala rakva,
S az ő kicsi fija oda beléhala,
Az éjjeli álom nem telik ma jóra.
Asszonyom, asszonyom, fordûjunk meg vissza! –
Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak sem tėéd, a hintó sem tėéd,
Csapjad a lovakat, had halaggyunk elébb. –

Mönnek, möndögelnek Déva vára felé,
Kőmies Kelemön őköt eszrevövé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
Én uram istenem, vidd ê valahova!
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza. –
Mönnek, möndögelnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót sömmi baj nem lölé.

Jó napot, jó napot tizönkét kőmijes!
Neköd is jó napot Kelemön kőmijes!
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
Édös feleségöm, neköd is jó napot!
Hát ide mé’ jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.
Tizönkét kőmijes azt a törvént tötte:
Kinek felesége hamarább jő ide.
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe,
Aval állittsuk meg magoss Déva várát,
Csak igy nyerhessük el annak drága árát. –

Kelemönné asszony, hogy átalértötte,
Bánatos szüvének igy lött felelete:
Várjatok, várjatok tizönkét gyilkosok,
A mig bucsut vöszök; csak addig várjatok,
Hogy bucsut vöhessek asszon bàrátimtól,
Asszon bàrátimtól s szép kicsi fijamtól:
Mett a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem konditnak. –
Kelemönné asszon aval hazamöne,
Ecczö’ mindönkorra, hogy végbucsut vönne,
Hogy végbucsut vönne asszon bàrátitól,
Asszon bàrátitól s szép kicsi fiától.
Aval visszamöne Kőmjes Kelemönné,
Sirva halatt magoss Déva vára felé,
Megfogák szép gyöngén, bétövék a tűzbe,
Az ő gyönge hammát keverék a mészbe,
Aval állitták meg magoss Déva várát,
Csak igy nyerheték meg annak drága árát.
 

Kőmies Kelemön mikô haza möne,
Az ő kicsi fia jöve vélle szömbe.
Isten hozott haza, kedves édös àpám!
Hô maratt, hô maratt az én édös ànyám?
Az ő édös apja neki igy felele:
Hadd ê fiam, hadd ê, haza jő estére.

Istenėm, istenėm, este is êjöve,
Mégis édös ànyám még haza nem jöve.
Àpám, édös àpám! mongya meg igàzán,
Hogy hô van, hogy hô van az én édös ànyám!
Hadd ê fiam, hadd ê, haza jő röggêre.
Az ő édös apja neki igy felele.

Istenėm, istenėm, röggel is êjöve,
Mégis édös ànyám még haza nem jöve.
Àpám, édös àpám! mondja meg igàzán,
Hogy hô van, hogy hô van az én édös ànyám?
Mönj ê, fiam, mönj ê, magoss Déva várra,
Ott van a te ànyád, kőfalba van rakva.

Elindula sirva az ő kicsi fia,
Elindula sirva magoss Déva várra,
Háromszô kiátá magoss Déva várán:
Ànyám, édös ànyám! szólj bár ėgyet hėzzám!
Nem szólhatok fiam! mett a kőfal szoritt,
Erőss kövek közi vagyok bérakva itt. –

Szüve meghasada s a föd is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla.



Megjegyzés

584―585. Kőmives Kelemenné és Budai Ilona még elég jókor érkezének meg, hogy az első asztalnak legvégin helyet kaphassanak. De ők is elmondhatják váltig az egyszeri háziúrral: ott az első hely, a hová én ülők. – Erdélyi J. Gyüjteménye III. kötetében csak ennyi töredék áll az elsőnek:

Ugy rakják, ugy rakják magas Déva várát,
Tizenkét kőmives, tizenkét kőmives,
A mit délig raknak, délután mind lehull.

A monda csakugyan, mint ez a mi költeményünkben tökéletesen ki van dolgozva, él a magyarhoni népnél is, s a töredékből itélve, valamely variansnak ott is létezni kell vagy nemrégen még létezni kellett.

(Kriza János 1863: 540.)