Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

III. Új balladák » Siratóballada

Költő Ágnes

Gyűjtő: ismeretlen

Gyűjtés ideje: ismeretlen

Gyűjtés helye: ismeretlen

Közlő: Olosz Katalin

Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 482-484/290. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen

Szöveg

(gyászdal)

1. Erdő vidékén fú a szél,
Isten tudja, hogy mit beszél.
Bánatosan csak azt súgja:
Költő Ágnes meg van halva.

2. Ezernyolcszáznyolcvanhatba,
Február hó középtájba
Nagyajtának szép virága
Adta magát rút halálra.

3. – Költő Ágnes, én ki valék,
S kivel halni én kész valék,
Téglás Sándor szívem mása,
Ki fogadását megbánta.

4. Február hó középtájba
Költő Ágnes sírba szálla.
Megcsalta a szereteje,
Mert a sírba nem követte. ||

5. Gyászdalokat daloljatok
Felőlem, ti jó barátok.
Írjátok ki a halálom,
Véletlen sírba jutásom.

6. Itt, szép Nagyajtán születtem,
Szelídséggel nevelkedtem,
Arra vitt női érzetem,
Hogy igen mélyen szerettem.

7. Nagyajtai ifi úság,
Velem mulandó társaság!
Hogyha nem nyughaték szívem,
Nyugtassa a bús sír testem.

8. Egy pisztolynak dörrenése
Életemnek véget vete.
Vérbe fúlt a lélegzetem:
Van, miről számolj, kedvesem!

9. Legény, leány példát vegyen:
Ily csalfaságot ne tegyen.
Verjen meg az én teremtőm:
Nem valál igaz szeretőm! ||

10. Átkot szólnék, nem szokásom,
Jaj, de gyászos volt halálom.
Felhat a magas egekre,
Búbánatot kér fejedre.1

11. Oh áldott nap szép világa,
Melyben úgy nincs állandóság,
Hogy egy legény ilyet teve,
Jaj, istenem, így megsérte.

12. Megcsalál, Sándor, örökre,
Jaj, de lesz is annak híre,
Megver még az én teremtőm,
Nem valál igaz szeretőm.

13. Szüleim tiltottak tőle,
Isten áldja meg érette!
Rólam minden példát vegyen:
Senki mélyen ne szeressen.

14. Barátnéim, arra kérlek,
Hogy nekem megengedjetek,
Mert szívem kit megszeretett,
Azt elhagyni nem lehetett. ||

15. Oly szomorú ez a világ,
Nem állandó, csak csalfaság.
Így csalják a szegény nőket,
S árván hagyják a szívöket.

16. Szüleim, kik neveltetek,
Engem már ne könnyezzetek.
Ha néktek szót nem fogadtam,
Sírba példáson szállottam.

17. Jó testvérim, kik voltatok,
Kikkel éltem sok jó napot:
Fogadjátok az ők szavát,
Ne kövessétek e példát.

18. Oh, nagy egek, mit vétettem,
Hogy ily szerencsétlen lettem.
Vérben fürdik az én testem,
Csorog, csepeg piros vérem.

19. Verjen meg a fogadásod!
Akkor legyen megnyugvásod,
Mikor sírba lesz szállásod:
Többé síromat nem látod.

Megjegyzés

1. Egyik másolatban: Bosszúállást

(Kanyaró 2015: 483.)

290. Költő Ágnes (H. n.)
Lelőhelye: MUEKvGyLtár 18. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása.
Az előbbi hosszú siratóéneknek hat versszakkal rövidebb változata. – A fölösleges szövegrészek lemorzsolódásának folyamatát jól példázza a Költő Ágnesről szóló siratóének, melynek 1959-ben lejegyzett harmadik és egyben utolsó változata mindössze 9 versszakot foglal magába. (Lásd FARAGÓ József 1975 vagy FARAGÓ József 1977: 252–254) A Kanyaró -hagyatékban található eredeti szöveget és változatát Faragó József nem ismerte.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 774.)