Költő Ágnes

ismeretlen

Gyászdal

1. Erdő vidékén fú a szél,
Isten tudja, hogy mit beszél.
Bánatosan csak azt súgja:
Költő Ágnes meg van halva.

2. Ezernyolcszáznyolcvanhatba,
Február hó középtájba,
Nagyajtának szép virága
Adta magát rút halálra.

3. – Költő Ágnes én, ki valék,
S kivel halni én kész valék:
Téglás Sándor szívem mása,
Ki fogadását megbánta.

4. Február hó középtájba
Költő Ágnes sírba szálla.
Megcsalta a szereteje,
mert a sírba nem követte.

5. Gyászdalokat daloljatok
Felőlem, ti jó barátok.
Írjátok ki a halálom,
Véletlen sírba jutásom.

6. Itt, szép Nagyajtán születtem,
Szelídséggel nevelkedtem.
Arra vitt női érzetem,
Hogy igen mélyen szerettem.

7. Nagyajtai ifi úság,
Velem mulandó társaság!
Valakinek mit vétettem,
Mind engedjétek meg nékem.

8. Hogyha nem nyughaték szívem,
Nyugtassa a bús sír testem,
Mert elszántam életemet,
Sírnak adom a testemet.

9. Egy pisztolynak dörrenése
Életemnek véget vete.
Vérbe fúlt a lélegzetem:
Van, miről számolj, kedvesem! ||

10. Legény, leány példát vegyen:
Jaj, csalfaságot ne tegyen.
Verjen meg az én teremtőm,
Nem valál igaz szeretőm!

11. Átkot szólnék, nem szokásom,
Jaj, de gyászos volt halálom.
Felhat a magas egekre,
Búbánatot kér fejedre.1

12. Oh, áldott nap szép világa
Sokszor homályt vet reája.
Kedve semmibe se teljék;
Csak a búja neveltessék.2

13. Oh, te búbánatos világ,
Melyben úgy nincs állandóság,
Hogy egy legény ilyet teve:
Jaj, istenem, így megsérte!

14. Megcsalál, Sándor, örökre.
Jaj, de lesz is annak híre.
Megver még az én teremtőm:
Nem valál igaz szeretőm.

15. Szüleim tiltottak tőle,
Isten áldja meg érette!
Rólam minden példát vegyen:
Senki mélyen ne szeressen.

16. Barátnéim, arra kérlek,
Hogy nekem megengedjetek.
Mert szívem kit megszeretett,
Azt elhagyni nem lehetett.

17. Oly szomorú ez a világ
Nem állandó, csak csalfaság.
Így csalják a szegény nőket –
S árván hagyják a szívöket.

18. Szüleim, kik neveltetek,
Engem már ne könnyezzetek.
Ha néktek szót nem fogadtam,
Sírba példáson szállottam.

19. Jó testvérim, kik voltatok,
Kikkel éltem sok jó napot:
Fogadjátok az ők szavát,
Ne kövessétek e példát. ||

20. Oh, nagy egek! mit vétettem,
Hogy ily szerencsétlen lettem.
Vérben fürdik az én testem,
Csorog, csepeg piros vérem.

21. Verjen meg a fogadásod!
Akkor legyen megnyugvásod,
Mikor sírba lesz szállásod:
Többé síromat nem látod.

22. A menyasszonyi ruhába’
Menyek az örökös házba,
Honnan nincs több visszatérés:
Ott van az örök pihenés.

23. Simon József hites férjem,
Kivel nyolc napokat éltem,
Megbocsásd gyászos esetem:
A sors rendelte ezt nekem.

24. Jó szüleim, rokonaim,
S jó testvérim, jó barátim:
Áldás, béke szálljon rátok!
Elmentem. – Isten hozzátok!

25. Lányok, nagyajtai lányok,
A koszorút csak fonjátok
Költő Ágnes sírhalmára,
Könnyeket ejtsetek rája.

1. Egyik másolatban: Bosszúállást
2. Ez az átok kimaradt a későbbi másolatból.

 Két másolata került kezemhez Költő Ágnes tragédiájának. Egyik címfelirata szerint: ”Gyászdal. Írta a nagyajtai ifjúság. 1886. Háromszékmegye.” Érdekes példája ez némely ballada keletkezésének. A Cserei Mihály történetírónkkal is rokon Költő család legifjabb tagjának szerencsétlen ballépése felköltötte az egész vidék részvétét. Úgy látszik, Költő Ágnes és volt kedvese öngyilkosságra szánták magukat, s mikor a néhány napos új asszony eldobta magától a megunt életet, kedvese meggondolta magát, s nem váltotta be állítólagos ígéretét. E nem ritka eset feltüzelte a nagyajtai ifjúságot, s egybeállván, részvétének a halott, s megbotránkozásának az élő iránt az itt bemutatott gyászdalban igyekezett kifejezést adni. A buzgó igyekezet távol maradt a költői céltól, s nem szaporította számát a sikerült || székely balladáknak. Támadt egy hosszú zöngemény, melybe mindent beraktak válogatás nélkül a költői tartalom rovására. Tehát a társulás, mi kedvező egy nagy Iliászra nézve, nem válik be a kisebb balladáknál.
 Tanulságos példája e hosszan elnyúlt s mégis keveset mondó ballada annak, hogy a legkitűnőbb balladák mindig csak egyes kiválóbb szerzőktől eredhetnek, s korántsem – mint eddig vélték tudósaink – a nép együttes alkotásának eredményei. A középszerűségtől távol áll az emelkedés, s mindig csak alant marad.

(Kanyaró 2015: 480-482.)

289. Költő Ágnes (Sepsiszentgyörgy)
Lelőhelye: AKKvár–MsU 2105: 370–373. Ismeretlen kéz írása. („Biztonsági másolat”) A balladához fűzött magyarázatot is ugyanaz a kéz írta le, de kétségtelenül Kanyaró Ferenc kommentárja, mert a szöveg töredékesen (az első harmada) megtalálható Kanyaró kézírásában a MUEKvGyLtár 51. csomagjában.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 774.)