Kismargita
Koza Andrásné Bordás Julianna, 61 éves
1. Nem messze van ide Kismargita,
Koros-körül mossa azt a Tisza.
Kozepéi̯be van egy híres csárda,
Abba iszik egy betyár magába.
2. – Kocsmárosné, küldje ki a betyárt!
Nem bántjuk mi, ha megadja magát.
- Ki se megyek, meg sem adom magam,
Kinek tetszik, vigye el a lovam!
3. Lovam, lovam, lovam nem sajnálom,
Csak a nyerget, szerszámot sajnálom.
Nyereg alatt a bugyelárisom,
Abba van a százezer forintom.
4. Százat adnék egy más paripáér,
Százat meg a rávaló szerszámér,
Harmadikat egy szép szőke lányér,
Kit nem adnék ezér a világér.
77. Kismargita – Mg 2304 I ii.
Az előadó lánykorában Kecelben tanulta.
Változata: 78. sz. Egy perecseni változata (Mg 1738 e) közölve: Művelődés 1968. 6. sz. 37-38. Adattárunkban még egy ballai (Mg 1485 t) és egy sámsoni (Mg 709 e) variánsa található. A ballai változat 3. sorának záróhangja 1. A sámsoni változat kadenciái 5 [5] 5.
Dallamvariánsai a szakirodalomban: Kodály-Vargyas 147. sz., Járdányi I. 194.
Szövege általánosan ismert betyárballada. A betyárköltészet egyik legkésőbbi – valószínűleg a 19. század végén keletkezett – hajtása. Változatai e kötetben: 78. és 144. sz., valamint Függelék 488. sz. Két változatát l. Ortutay-Kriza 200-201. sz. Az utóbbi évtizedekben megjelent romániai magyar változatokat számba vette Albert-Faragó 120-122. sz. jegyzet. Legújabb összefoglaló ismertetését l. Vargyas 697-701.
A kiadatlan dallamváltozatokat szintén ezzel a szöveggel énekelték.
(Almási 1979: 277-278.)
A hivatkozás feloldásához: Hivatkozott irodalom.