Kis Gergő Istvánné

Uram, édes uram, édes jámbor uram!
Eressz el engemet, igen szépen kérlek,
Legkisebb leányod látogatására:
Hallottam felőle, n e m  s z á n j a  a  s z e g é n y t ! –

El is elindulék, reá is találék,
Kapuban áll vala legkisebb inassa.
Inasom, inasom, én édes inasom,
Mondd meg asszonyodnak, ne sajnáljon tőlem,
Ne sajnáljon tőlem egy szelet kenyeret,
Egy szelet kenyeret s egy kis pohár vizet.

Asszonyom, asszonyom, én édes asszonyom,
Azt mondja egy koldus, ne sajnáljon tőle
Egy szelet kenyeret s egy kis pohár vizet.

Mintsem kenyeremet egy koldusnak adnám,
Komondor kutyámnak oda hajitanám,
Mintsem a vizemet egy koldusnak adnám,
Palotám földjivel inkább felitatnám. –

Hallod-é, hallod-é, te nagyságos asszony,
Mikor leány voltál, ki leánya voltál? –
Kis Gergő Istánnak legkisebb leánya,
Bizon ha te volnál legkisebb leánya,
Igy hát én is vagyok lelke hites társa. –

Te vagy-e, te vagy-e lelkem édes anyám!
Jere bé, jere bé, sietve jere bé!
Csináltatok neked jó köményes levest,
Adok neked adok patyolat gyócs inget,
Neked adom, neked irott palotámat,
Neked adom, neked gyontáros hintómat,
Neked adom, neked hat szép paripámat. –

Köményes levesed egye meg a kutya,
Patyolat gyócs inged fujja el a nagy szél,
Irott palotádat égesse meg a tűz,
Gyontáros hintódat egye meg a rozsda,
Hat szép paripádat verje le döghalál,
Nem kell nekem semmid, te magad sem kellesz,
Maradj csak magadnak szép nagyságos asszony!

KRIZA J. 1864b (Fővárosi Lapok) – Ua.  K. J. 1869. (A „Magyar Polgár” Nagy Naptára, Kis-Gergő Istánné címen) – Ua. in MNGY III. 1882: 16–17/9. sz. Néhány szó kicserélésén, ö-ző hangalakok becsempészésén túl Gyulai átírta egyes szám harmadik személyű ragozásba az ötödik sor igéit, s tagolatlan versként közölte a balladát. – Ua. in SZNGY I. 1956: 49–50/18. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 629.)