Kint sétál az Endre báró gulyája

Simonfi Dezsőné Madaras Zsuzsa, 69 éves

Kint sétál az Endre báró gulyája,
Messzi fémlik a gulyásnak subája.
– Szívem gulyás, terítsd le a subádot,
Hadd aludjunk ketten egy édes álmot.

– Ej kisasszony, nem terítem subámot,
Jön a pásztor, behajtja a gulyámot.
– Ne félj, gulyás, nem hajtja be gulyádot,
Kiváltsa jaz édesanyám, ha mondom.

Édesanyám, váltsa ki a csordáját,
Mer velem töltötte ja délutánját.
– Hej leányom, nem váltom a csordáját,
Ne szeresd te aztat a cudar gulyást.

– Én nem bánom, édesanyám, tagadj meg,
De a szívem a gulyásért hasad meg.
– Szép leányom, leányomnak se mondlak,
Mint hogy egy cudar gulyásnak adjalak.

Szép leányom, felültetlek szekérre,
S elvitetlek Németország széllésre.
Ott nem bánom, akárkit is szeress mást,
Csak ne szeresd itt ezt a cudar gulyást.

– Én nem bánom, édesanyám, menjünk el,
Csak a gulyást is magunkkal vigyük el.
Endre báró felnyergeli a lovát,
Felkeresi a gulyások tanyáját.

Azt kérdezi, nem látták-e szép lányát,
Három napja, hogy sehol nem találják.
– Legkisebb bojtárom is oda van,
Méltóságos kisasszony is avval van.

Ja de szépen kifaragják azt a fát,
Amelyikre szegény bojtárt akasszák,
Fújja ja szél gyolcsingét s a gatyáját,
Mert szerette Endre báró leányát.

– Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek,
Fekete gyász, hófehér a zsebkendőm,
Bojtárlegény volt az igaz szeretőm.

103–107. A bárókisasszony. I–V.

            Az adatközlők szerint a századforduló éveiben honosodott meg Kibéden: „akkor vót a divatja az éneknek”. Kukoricahántóban, fonóban, mezei munkák alkalmával sokszor énekelték. Az öregek és a középkorúak ma is elég jól ismerik, de egyre ritkábban éneklik. A fiatalok között alig akad adatközlő, aki reprodukálni tudja a teljes változatot. A dallamok jó része műdal (103. és 14. sz.).

(Ráduly 1975: 184.)