Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kinek adtál engem?


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 132–135/34. sz.

Dallam



Szöveg

„Madarka, madarka,
Ne zavard a vizet,
Hogy igyam egy cseppet
Hogy irjak levelet

Apám kapujára
S anyám asztalára!
Vedd a körmöd közé,
Szállj az ablakjára,

Szállj az ablakjára,
Tedd az asztalára!
Hogy mikor belé néz,
Essék meg a szüve,

Kinek adott ingem,
Nagy hegyi tolvajnak,
Nagy hegyi tolvajnak,
Kevély katanának.

Aki el van most es
Örmény papat ölni,
Keresztút állani,
Nem szán vért ontani.”

Erre a szavára
Megrugák az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”

„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A selyemruhámat
Vejem fel magamra!”

Második szavára
Megrugá az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”

„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A fényes cipőmet
Hújzam a lábomba!”

Harmadik szavára
Megrugta az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”

„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A karika gyűrűm
Hújzam az ujjamba.”

Negyedik szavára
Bérugá az ajtót.
„Mé sírc magad, mé sírc,
Asszon feleségem?”

„Nem sírok, nem sírok,
Gyermeket rengetek,
Gyermeket rengetek,
Cserefát égetek.

Cserefának füstje
Húzta ki könyvemet.”
„Készülj, magad, készülj,
Asszon feleségem,

A búzamezőre
S a fejvevő székre,
A búzamezőre
S a fejvevő székre.”

„Jánoska, Jánoska,
Nagy hajú szógacska,
Húzd elé hintómot,
Fogd bé hat lovamot.

Hogy mennyünk el ketten
A búzamezőre,
A búzamezőre,
S a fejvevő székre.”

A nagy híres tolvaj
Felhúzá a kardját,
Felhúzá a kardját,
Vágja el a nyakát.

„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram!
Me minden halattnak
Hármat harangaznak.

Kettőt megszakasztnak,
Egyet végig húznak.
Zén árva fejemnek
Egyet sem kondítnak.

Met én jóllaktam vót
Jó regvel felkelni,
Jó regvel felkelni,
S a patakra menni,

Vérmes ruhát mosni,
Könnyüvel áztatni.
Könnyüvel áztatni,
Jajszóval sújkolni.”

„Hájdába, hájdába,
Kicsi Ráduj Péter!
Tátá hojza kácsit,
Mámá hojza cicit.”

A nagy híres tolvaj
Ablak alatt vala,
Ablak alatt vala,
Hallgatkozik vala.

„Most es onnan jöve,
Anyánkat megölte.”
Lebuvék a fődre,
Megszakadt a szüve.

A nagy híres tolvaj
Nem mejen má többet
Keresztút állani,
Örmény papat ölni.



Megjegyzés

A zsiványhoz kényszerített és a kényszerű cinkosságban szenvedő, sőt halálba hurcolt asszony tragikus története Erdélyben, a moldvai csángók között és a szomszéd népek között egyike a legközkeletűbb balladai tárgyaknak. A ballada moldvai és erdélyi elterjedtségéről az újabban lejegyzett nyolc változat is tanúskodik. Legrégebbről ismert, moldvai csángó változata (1841—1842) Petrás Ince lejegyzésében maradt ránk. A gyűjtőtől meglátogatott moldvai csángó falvakban ma is általánosan ismert e ballada; az itt közölt változatokon kívül a gyűjtő lejegyzésében még több változat van. — Meseváltozatát lásd kötetünkben a 262. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 61—3, II, 194. — Kriza, Vadr. 137—8. — Gragger 197. — Ortutay, SzNb. 294—5. — Domokos, MM.260—2. — Solymossy: MNépr.2 III, 100, 125. — Faragó—Jagamas 124—30. — Csanádi—Vargyas 470—3. — Leader 272—81. — Ortutay—Kriza 739.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628-629.)