Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Kinek adtál engem?
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1959
Gyűjtés helye:
Lészped
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 132–135/34. sz.
Dallam
Szöveg
„Madarka, madarka,
Ne zavard a vizet,
Hogy igyam egy cseppet
Hogy irjak levelet
Apám kapujára
S anyám asztalára!
Vedd a körmöd közé,
Szállj az ablakjára,
Szállj az ablakjára,
Tedd az asztalára!
Hogy mikor belé néz,
Essék meg a szüve,
Kinek adott ingem,
Nagy hegyi tolvajnak,
Nagy hegyi tolvajnak,
Kevély katanának.
Aki el van most es
Örmény papat ölni,
Keresztút állani,
Nem szán vért ontani.”
Erre a szavára
Megrugák az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”
„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A selyemruhámat
Vejem fel magamra!”
Második szavára
Megrugá az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”
„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A fényes cipőmet
Hújzam a lábomba!”
Harmadik szavára
Megrugta az ajtót.
„Erejsz bé, erejsz bé,
Asszon feleségem!”
„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram,
A karika gyűrűm
Hújzam az ujjamba.”
Negyedik szavára
Bérugá az ajtót.
„Mé sírc magad, mé sírc,
Asszon feleségem?”
„Nem sírok, nem sírok,
Gyermeket rengetek,
Gyermeket rengetek,
Cserefát égetek.
Cserefának füstje
Húzta ki könyvemet.”
„Készülj, magad, készülj,
Asszon feleségem,
A búzamezőre
S a fejvevő székre,
A búzamezőre
S a fejvevő székre.”
„Jánoska, Jánoska,
Nagy hajú szógacska,
Húzd elé hintómot,
Fogd bé hat lovamot.
Hogy mennyünk el ketten
A búzamezőre,
A búzamezőre,
S a fejvevő székre.”
A nagy híres tolvaj
Felhúzá a kardját,
Felhúzá a kardját,
Vágja el a nyakát.
„Bár kicsiddég várkojz,
Csendes jámbor uram!
Me minden halattnak
Hármat harangaznak.
Kettőt megszakasztnak,
Egyet végig húznak.
Zén árva fejemnek
Egyet sem kondítnak.
Met én jóllaktam vót
Jó regvel felkelni,
Jó regvel felkelni,
S a patakra menni,
Vérmes ruhát mosni,
Könnyüvel áztatni.
Könnyüvel áztatni,
Jajszóval sújkolni.”
„Hájdába, hájdába,
Kicsi Ráduj Péter!
Tátá hojza kácsit,
Mámá hojza cicit.”
A nagy híres tolvaj
Ablak alatt vala,
Ablak alatt vala,
Hallgatkozik vala.
„Most es onnan jöve,
Anyánkat megölte.”
Lebuvék a fődre,
Megszakadt a szüve.
A nagy híres tolvaj
Nem mejen má többet
Keresztút állani,
Örmény papat ölni.
Megjegyzés
A zsiványhoz kényszerített és a kényszerű cinkosságban szenvedő, sőt halálba hurcolt asszony tragikus története Erdélyben, a moldvai csángók között és a szomszéd népek között egyike a legközkeletűbb balladai tárgyaknak. A ballada moldvai és erdélyi elterjedtségéről az újabban lejegyzett nyolc változat is tanúskodik. Legrégebbről ismert, moldvai csángó változata (1841—1842) Petrás Ince lejegyzésében maradt ránk. A gyűjtőtől meglátogatott moldvai csángó falvakban ma is általánosan ismert e ballada; az itt közölt változatokon kívül a gyűjtő lejegyzésében még több változat van. — Meseváltozatát lásd kötetünkben a 262. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 61—3, II, 194. — Kriza, Vadr. 137—8. — Gragger 197. — Ortutay, SzNb. 294—5. — Domokos, MM.3 260—2. — Solymossy: MNépr.2 III, 100, 125. — Faragó—Jagamas 124—30. — Csanádi—Vargyas 470—3. — Leader 272—81. — Ortutay—Kriza 739.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628-629.)
Támogatók
Partnerek
