Kimegyek a ződ erdőbe
Majlát Istvánné Gerebenes Ella, 40 éves
Kimegyek a ződ erdőbe,
Kimegyek a ződ erdőbe,
Ződ erdőnek közepibe,
Ződ erdőnek közepibe.
Mire egyet szenderedtem,
Mire egyet szenderedtem,
Két zsandár áll énelőttem,
Két zsandár áll énelőttem.
- Állj meg, betyár, mi a neved,
Állj meg betyár, mi a neved,
Hol az utazóleveled,
Hol az utazóleveled?
- Állj meg, zsandár, megmutatom,
Állj meg zsandár, megmutatom,
Tőrkésemet elékapom,
Tőrkésemet elékapom,
Rögtön a szívedbe mártom,
Rögtön a szívedbe mártom.
Jaj, Istenem, s az életem,
Hát a két árva gyermekem!
Gyermekeim haton vagytok,
Haton hatfelé sírjatok,
Nektek és vót jó apátok,
Ki gondot viseljen rátok.
A jó Isten gondot visel,
S talán nem hagy el titeket.
A jó Isten gondot visel,
S talán nem hagy el titeket.
91–92. Itt az utazólevelem
Az előző balladatípusnál jóval kevésbé népszerű betyárballada. Eddig 160 változatát gyűjtötték össze (Vargyas 1976. II: 681). A háromszéki változatok száma még a tízet sem haladja meg. Az első személyben és névtelenül megfogalmazott ének fokozatosan a hagyományőrzőbb cigány közösségek balladarepertoárjába került. Ma is a virrasztói dalfüzérek elég kedvelt darabja. Szövege és dallama állandóan változik. Sok rabénekkel kontaminálódott variánsát jegyeztem le.
(Pozsony 1984: 265–266.)